Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Jeszenszky Géza nemzetiségi törvény betartását követelték és területi autonómiát. Az angol kiábrándulást fokozta, hogy miközben Nagy-Britanniában az 1905-ös, liberális győzelmet hozó választások után radikális szociális törvényeket hoztak, és Európa-szerte kiterjesztették a választójogot (Ausztriában is bevezették a férfiak általános választójogát), Magyarországon szűk maradt a választójog, és sajtópereket akasztottak a nemzetiségi vezetők nyakába. Henry Wickham Steed, a művelt angolok gondolkodását meghatározó Times napilap ausztria-magyarországi tudósítója a magyarok barátjából ekkor vált mind keményebb bírálóvá.23 Egy fiatal skót történész, Robert William Seton-Watson pedig, aki kezdetben a magyar függetlenség lelkes híve volt, megismerkedve az erdélyi szász, majd a szlovák politikusokkal, 1908-ban megjelentette az egész dualista korszak nemzetiségi politikáját jogos megállapítások mellett elfogult hangon bíráló Racial Problems in Hungary című, az adott kérdés nemzetközi megítélését a mai napig meghatározó munkáját. Célom [...] azon honfitársaim meggyőzése, akik hajlamosak Britanniát a magyar klikk iránti szimpátia mellett kötelezni el, s ezzel elősegíteni a Habsburg-monarchia pusztulását és egy európai tűzvész kirobbanását. Be akarom bizonyítani nekik, hogy a magyar szabadság csak legenda, legföljebb a magyarokra vonatkozik, de még ők is csak akkor részesülnek belőle, ha nem teszik magukévá a szocializmus vagy a munkásság ügyét. Amit a magyar uralkodó osztályok képviselnek, az anatémát jelent a mi országunk fölvilágosodott politikusai számára, legyenek azok konzervatívok, liberálisok, munkáspártiak vagy nacionalisták.24 Az angol sajtó elismerő kritikákkal fogadta és „meggyőző vádiratnak" nevezte a könyvet. Hatvan évvel később, visszatekintve, C. A. Macartney, Közép-Európa történelmének elfogulatlan szakértője joggal állapította meg: Steed és Seton-Watson csak egyedi esetek voltak, akkoriban egyáltalában nem volt általánosan elfogadott brit vélemény a Monarchiával kapcsolatban, s továbbra is jelentek meg róla meglehetősen barátságos szemléletű írások. De e két ember álláspontjának már akkor is kivételes súlya volt, a későbbi események pedig [...] olyan helyzetbe hozták őket, hogy nézeteiknek nagyobb volt a hatása, mint az összes többi megfigyelőnek együttvéve.25 Ez a helyzet az 1. világháború kitörésével állt elő. 1914. augusztus 4-én Nagy-Britannia Belgium semlegességének német megsértése miatt lépett be az európai konfliktusba (ezzel világháborúvá terjesztve ki azt), mert egy német győzelemmel végződő háború Németországot világhatalommá tette volna, veszélyeztetve a Brit Birodalom területeit. Ekkor még sem a brit kormányban, sem a brit társadalomban nem élt különösebb szimpátia az 1903-ban „királygyilkos" Szerbia vagy általában a délkelet-európai nemzeti törekvések iránt. Ausztria-Magyarországnak a 154 Külügyi Szemle
