Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Magyarország a brit gondolkodásban brit kormány csak egy jó héttel később, szövetségesi szolidaritásból üzent hadat. A Monarchia délszlávok lakta területei Szerbiának történő átengedését azonban a Foreign Office lényegében a hadüzenet pillanatától fogva magától értetődőnek tekintette, a következő hónapokban pedig Románia és Olaszország háborúba lépése érdekében a brit kormány a Habsburg-monarchia jelentős részét odaígérte a szomszédos államoknak. London - Párizs mellett - rövidesen az évszázadokon át Angliával baráti viszonyban álló Monarchia teljes felosztásán munkálkodó erők központja lett, s végül oroszlánrésze lett a tényleges felbomlás előidézésében. Mindezt elsősorban a háborús stratégia, a győzelem érdeke diktálta, nem pedig a „nemzetiségi elv" elfogadása, az etnikai határok megteremtése melletti elvi döntés. Ugyanakkor Nagy-Britanniában általános volt az a vélemény - ezt terjesztette a hivatalos propaganda is -, hogy a győzelem után egy háborúktól mentes, jobb világ teremthető meg. A nagyhatalmi rivalizálás mellett az utolsó évszázad háborúinak oka a kielégítetlen nemzeti törekvésekben rejlett. Angliában a háború első órájától jelentkezett egy csoport, amely a központi hatalmak legyőzésének célját összekötötte a nemzetiségi elv elfogadásával, Európa, elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia nemzeti alapon történő átrendezésének programjával. Ennek az irányzatnak az egyik vezetője Henry Wickham Steed volt, aki 1913-ban a Times külpolitikai szerkesztője, a tulajdonos, Alfred Harmsworth Northcliffe (rövidesen a háborús kabinet tagja) jobbkeze lett,26 a másik pedig a történészi végzettségű politikai író, R. W. Seton-Watson. O a háború előtt Scotus Viator név alatt megjelent cikkeiben és könyveiben a Habsburg-monarchia szerkezeti megreformálása mellett érvelt, s egy méltányosabb nemzetiségi politika szószólójaként vált ismertté.27 A Szerbiának átadott hadüzenet pillanatában leírta a négyszáz éves államalakulatot, s annak elszánt ellenfelévé, elpusztításának fáradhatatlan harcosává vált, aki vagyonát és egészségét nem kímélve küzdött azért, amit nemcsak saját hazája, de valamennyi kis kelet-közép-európai nép és az egész emberiség érdekének is hitt. Ok ketten jelentékeny energiával és meggyőzőképességgel siettek a háború első heteiben Ausztria-Magyarországról az antantországokba emigrált szláv politikusok segítségére. A körülöttük gyülekező politikusokból, egyetemi szakemberekből és újságírókból, valamint az emigráns politikusokból komoly erőt képviselő csoport szerveződött, amely újságcikkekben, könyvekben, előadásokon, gyűléseken és társadalmi összejöveteleken érvelt amellett, hogy Ausztria-Magyarország nemzetiségeit fel kell szabadítani, elő kell segíteni, hogy a soknemzetiségű birodalom helyén nemzeti államok jöjjenek létre. Azok hatékony gátat fognak alkotni a német Drang nach Osten politikával szemben.28 A felosztás gondolatának elfogadtatását megkönnyítette, hogy a brit külügyminisztériumban már jó tíz éve dominált az élesen németellenes és ennek következtében „szláv- barát" irányzat, és ennek számos képviselője hamar azonosult Seton-Watson és barátai radikális felfogásával.29 2014. nyár 155
