Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Kaszap Márton: UKIP. Hogyan kell értelmezni a radikális jobboldali párt felemelkedését?
UKIP A két szerző elemzésében Bonnie M. Meguid tipológiájára12 támaszkodva a következő három stratégiát különböztette meg: 1. Elutasító (dismissive): ebben az esetben a Konzervatív Párt a UKIP témafelvetésére nem reagál, mintha az nem is létezne. így próbálja meg csökkenteni a téma fontosságát (salience). De úgy is reagálhat, hogy lekezelőn bánik a párttal (disregard), amellyel nem is érdemes foglalkozni. (Pl. David Cameron 2006-ban úgy nyilatkozott a UKIP-ról, mint amely „bolondok, féleszűek és szalonrasszisták társasága" (fruitcakes, loonies and closet racists).13 A probléma az egész elutasító stratégiával az, hogy kizárólag akkor működik, ha ebben együttműködik vele a többi párt is. Ha viszont csak a Konzervatív Párt hallgat, de pl. a Munkáspárt reagál, akkor megbukik a stratégia, és a UKIP témája mégis bekerül a napirendbe. 2. Alkalmazkodó (accomdative): ekkor a Konzervatív Párt nem próbálja elhallgatni a témát, hanem kisajátítja azt a UKIP-tól (issue ownership). A téma fontosságát úgy csökkentik, hogy elveszik a niche párt legfontosabb programját - amelynek népszerűségét köszönheti -, így az automatikusan visszaszorul. Erre a stratégiára példa lehet David Cameronnak az EU-tagságról szóló 2017-es népszavazási terve, amely eredetileg a UKIP témája volt. 3. Versengő (adversarial): végül az is előfordulhat, hogy a Konzervatív Párt nem tudja vagy nem akarja kisajátítani a UKIP témáját, ezért önálló álláspontot dolgoz ki a niche párttal szemben. Ekkor elismerik a UKIP témafelvetésének jogosságát, illetve magának a UKIP pártnak is legitimitást adnak azáltal, hogy versenytársként elfogadják. E három stratégia azonban nem vett figyelembe egy lényeges szempontot: nem biztos, hogy a UKIP konstans tulajdonságokkal rendelkezik, hanem időközben megváltozhat, így viszont még nehezebb megfelelő stratégiát kidolgozni vele szemben. A kérdéskörrel Thomas M. Meyer és Markus Wagner foglalkozott,14 akik azt vizsgálták, hogy egy niche párt hogyan alakulhat át mainstream párttá. Meglátásuk szerint ez sokkal könnyebb, mint fordítva, amikor mainstream szeretne niche párttá válni. Ezért valószínűleg a UKIP helyzeti előnyben van a konzervatívokhoz képest, mivel sokkal rugalmasabb, és gyorsabban tud reagálni az eseményekre, mint a nagyobb és lassabb Konzervatív Párt. A legfontosabb motiváció, amiért a UKIP-nak megérheti mainstream párttá válni, a szavazatszerzés (vote-seeking). A mediánszavazó-elmélet alapján15 ugyanis a középre tolódás jutalmazza a pártokat, és több szavazatot gyűjthetnek be, mint a széleken. Ráadásul ehhez nem is kell különösen sokat tenniük, elég néhány új szakpolitikai elemet beemelni a programjukba. Tehát a korábbi témáikat sem kell szükségszerűen feladniuk, hanem inkább több szavazóhoz kell szólniuk. így a mérséklődés nem jár automatikusan hitelvesztéssel, hiszen továbbra is képviselik eredeti témáikat, csak beemeltek melléjük újakat. 2014. nyár 137
