Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Kaszap Márton: UKIP. Hogyan kell értelmezni a radikális jobboldali párt felemelkedését?
Kaszap Márton Mint láttuk, ahhoz, hogy egy niche pártból mainstream párt válhasson, a témák számával és azok fontosságával lehet variálni. Ha ugyanis csökkentik néhány korábbi téma fontosságát (pl. elitellenesség), és növelik olyanokét, amelyek addig kevésbé voltak fontosak (pl. gazdaságpolitika), sokkal kiegyenlítettebbé válhat a politikai programjuk. Azzal, ha beemelnek olyan új témákat, amelyek addig nem szerepeltek, szintén szélesebb és kiegyenlítettebb lehet a program. Fordítva viszont sokkal nehezebb: ha egy mainstream párt szeretne niche pozíciót felvenni, akkor le kell szűkítenie addigi politikai kínálatát, és csak néhány kérdésre koncentrálhat. Mivel a mainstream pártok rendszerint idősebbek a niche pártoknál, nemcsak kialakult szavazótáboruk, de az egész társadalom részéről érzékelhető általános elvárás is van viselkedésüket illetően. A drasztikus váltás ezért számukra valószínűleg sokkal nagyobb presztízsveszteséggel járna, mint a kevésbé kiforrott és ezért rugalmasabb niche párt számára. Ezért a konzervatívoknak a stratégiájuk kialakításakor nemcsak azt kell figyelembe venniük, hogy a UKIP most mit képvisel, hanem azt is, hogy pár éven belül esetleg mit fog. Ez szintén megnehezíti a jobboldali kihívásra adható válasz tervezhetőségét. Végül meg kell jegyezni, hogy a UKIP és a Konzervatív Párt nemcsak rivalizálhat, hanem együtt is működhet. Konfrontativ helyett kooperatív stratégiát is folytathatnak. Ha a Konzervatív Párt és a UKIP megállapodna például közös jelöltekről vagy valamilyen jobboldali összefogásról, akkor a 2015-ös parlamenti választásokon nem osztanák meg a jobboldali szavazatokat, ezáltal nagyobb eséllyel indulnának a baloldali jelöltek ellen. E megegyezés gondolata már 2010-ben felvetődött, amikor Nigel Faragé UKIP- vezető Better off out (Jobb kint!) néven mozgalmat hirdetett. Ennek az volt a lényege, hogy a parlamenti választásokon az euroszkeptikus jelöltek nem indultak egymás ellen ugyanabban a választókerületben.16 Végül a kezdeményezéshez mindössze öt választó- kerület csatlakozott, de hasonló lehetőséget a továbbiakban sem lehet kizárni. A UKIP mellett a Konzervatív Párton belül is felvetődött az együttműködés gondolata. (Már csak azért is, mert a párton belül jelentős számú képviselő szimpatizál a UKIP-pal.) A korábban említett Michael Fabricant elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy a Konzervatív Pártnak el kell fogadnia a UKIP népszavazási ötletét, mivel így véget lehetne vetni a jobboldali testvérháborúnak (rapprochement between warring brothers). Ezzel megszüntethető lenne a UKIP legfontosabb hajtóereje is: az EU-tagság- ról szóló népszavazás. Fabricant felvetése azért lehet érdekes, mert szűk két hónappal azelőtt született meg, hogy 2013. január 28-án David Cameron hivatalosan bejelentette az EU-népszavazás szándékát. Tehát nem zárható ki, hogy a miniszterelnök Fabricant tanácsait megfogadva és a UKIP-ra reagálva állt elő az ötletével. A UKIP és a Konzervatív Párt együttműködésének azonban kisebb a valószínűsége, mint a rivalizálásuknak. Az együttműködés ugyanis mindkét pártnak komoly presztízsveszteséget okozhat. A konzervatívoknak azért, mert közösséget vállalnának egy nyíltan bevándorlásellenes, populista és radikális párttal. A UKIP-nak pedig azért, 138 Külügyi Szemle
