Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Klein Dóra pedig úgy gondolta, éppen eleget tudott a témáról.64 Ha mégis úgy érezte volna valaki, hogy a tájékoztató anyagok egyike sem adott választ egy kérdésére, a választási bizottság a rendelkezésére bocsátott még egy információforrást: segélyvonalon kérhetett további tájékoztatást a népszavazásról. Ugyanazon a vonalon újabb példányt is rendelhetett, aki a tájékoztató kiadványt nem kapta meg.65 Mindezek ellenére, a brit választási rendszerről szerzett ismeretek kevésbé befolyásolták a referendum kimenetelét: a pártvezetők véleménye sokkal meghatározóbb volt.66 A politikai szereplők aktivitása és megítélése mint véleményt befolyásoló tényező Nemcsak a pártok, hanem egy-egy meghatározó párttag viselkedése is befolyásolhatja a választói magatartást. Nyilatkozataik mellett az egyes eseményeken való puszta megjelenésük is tolmácsolni képes a véleményüket az adott kérdésben. Különösen igaz ez ma, amikor a média folyamatosan közvetít a politikai folyamatokról, a választók pedig sokkal könnyebben azonosulnak a személyiségekkel, mint az elvont politikai üzenetekkel.67 A médiaforradalom újításait - például a közösségi és videomegosztó oldalakat - a politika is felfedezte (kezdi felfedezni) magának, s ez még erősíti ezt a folyamatot. A vélemények befolyásolása nem feltétlenül a helyes feltételezéseken alapul, vagyis nem biztos, hogy egy politikai szereplő valóban azt a nézetet vallja, amit róla a szavazó hisz.68 Elég azonban, hogy a szavazó úgy gondolja, tudja, mi a politikus álláspontja, és máris megerősítést nyer a saját nézete (vagy az ellenkezője is történhet: kevésbé népszerű politikus véleménye a másik oldal számára „hozhat" szavazókat). Az 1975-ös népszavazást zajos belpolitikai helyzet előzte meg. A gazdasági kormányzás és a szakszervezetekkel folytatott harc terén elszenvedett kudarcok a konzervatív Heath-kormány bukásához vezettek. Őket az először kisebbségi, majd többségi Wilson-kormány követte. Mindeközben a Konzervatív Párt és vezetősége következetesen az EK-tagság mellett állt ki, s ezt a választók is jól tudták. Bár a népszavazást megelőzően Edward Heath távozott a párt éléről, és őt Margaret Thatcher követte (aki híresen szkeptikus volt az integráció iránt), a választókra mégis csak Heath értékelése hatott - az ő esetében lehet csak párhuzamot vonni a parlamenti választásoknál és a referendumnál gyakorolt hatás között.69 Edward Heath „őszintén lelkesedett az európai integrációért"70 ez nyilvánvaló volt az alapján, ahogyan az országnak az EK-ba történő felvételéért küzdött. Az ő pozitív megítélése is csak minimális hatással volt azonban a szavazókra, nem jelentette egyértelműen a tagság melletti voksot. A Munkáspártnál megint csak az egység hiánya okozott problémát. Hiába szavazott rövid időn belül 116 Külügyi Szemle
