Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Bóta Zsolt: Mit várhatunk az új német kormánytól Európa-, kül- és biztonságpolitikai téren?
Mit várhatunk az új német kormánytól jórészt arról lehet szó, hogy a westerwellei vonalvezetésben való nemzetközi csalódások (lásd: a Líbiáról szóló BT-szavazás) nyomán az új kormányzati vezetők új fejezetet nyissanak, s megszerezzék az induláshoz szükséges bizalmi tőkét a nemzetközi partnereknél. A koalíciós partnerek elismerik a NATO-nak, valamint a szervezet új stratégiai koncepciójának a fontosságát. Németország következetesen meg fogja valósítani a chicagói döntéseket, és támogatja a Smart Defence kezdeményezésben foglaltakat. A koalíciós partnerek törekedni fognak arra, hogy megkezdődjenek a teljes leszerelésre irányuló tárgyalások a szubstratégiai fegyvereket illetően az Egyesült Államok és Oroszország között, s így megteremthető lesz az előfeltétele a Németországban állomásoztatott taktikai atomfegyverek kivonásának. (Emlékeztetőül: ez Westerwelle korábbi liberális külügyminiszter deklarált törekvései között szerepelt, a keresztény uniópártok azonban hagyományosan hívei az amerikai nukleáris elrettentő potenciál Németországban tartásának, ezért a témát csak közvetetten nevesítették a kormányprogramban.) Németország a kormányprogram szerint kész arra, hogy az ENSZ-ben nagyobb felelősséget vállaljon, ennek részeként állandó tagsági pozíciót kapjon a BT-ben, de ugyanilyen fontosnak tartja azt is, hogy az Európai Unió szintén állandó mandátummal rendelkezzen. Ennél a pontnál érdemes röviden elidőznünk. A Schröder-korszakkal kezdődően Berlinnek deklarált törekvése volt, hogy egy ENSZ-reform keretében, az új világpolitikai realitásokat visszatükröző módon, állandó hely jusson neki és a „G4" csoport többi tagjának (Brazília, India, Japán) a Biztonsági Tanácsban. Ennek a törekvésnek akadtak támogatói (köztük Magyarország), de még több ellenzője volt, elsősorban a vétójoggal rendelkező BT-tagok, valamint - további példaként - az olyan, a német külpolitikai törekvésekre szkepszissel tekintő európai partnerek, mint Olaszország. A „tartózkodás kultúrájának" tartós tendenciája és annak drasztikusra sikeredett megnyilvánulása - a már többször hivatkozott líbiai BT-határozati szavazás - hiteltelenné tette ezeket a német törekvéseket a szövetségesek szemében, és a keresztény-liberális kormányzat alatt már egyre kevesebb szó esett Berlinben a korábbi célkitűzésről. A németek csendben átsiklottak annak szorgalmazására, hogy ha másképpen nem megy, inkább az Európai Unió részesüljön állandó BT-tagságban. Mivel ez sem egyik napról a másikra valósulhat meg - ha egyáltalán szóba jöhet -, a német ENSZ-politika a következő években sem fog kiemelkedő aktivitást mutatni. Amerikai lehallgat németet, avagy: „No-Spy"?/ - „I Spy!" A 2013-ban kirobbant NSA-botrányt megelőzően a titkosszolgálatok megbízottjai már hosszabb ideje tárgyalásokat folytattak többek között egy lehetséges német-amerikai kémkedésellenes (ún. „no-spy") szerződés megkötéséről. Ebbe „rondított bele" az 2014. tavasz 31
