Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Somai Miklós: A britek és az EU közös költségvetése - különös tekintettel a rebate-re
Somai Miklós közpénzügyeit tovább terhelte a szuverén adósságválság, illetve az annak megoldásá- ra/megelőzésére kidolgozott pénzügyi stabilitási eszköz és mechanizmus révén rájuk háruló jelentős állami garanciavállalás. Ilyen körülmények között - továbbá tekintettel az ország (rebate utáni) költségvetési egyenlegére (lásd: 3. ábra, 2010-2012-es évek) - a britek könnyen találtak szövetségeseket a költségvetési kiadások lefaragására. A tárgyalások eredménye közismert: az európai közös költségvetés történetében a középtávú pénzügyi tervezés bevezetése óta először fordul elő, hogy az új MFF reálértékben - ha csupán 3-4 százalékkal is - kevesebbet költ, mint az előző. Ráadásul a tényleges kifizetések előirányzata először lesz alacsonyabb az EU-szintű GNI1 százalékánál.58 A brit kormány valósággal ünnepelte az MFF-megállapodást. Tárgyalódelegációja mindkét fontos célját elérte: a költségvetési kiadások csökkentését és a rebate maradványának a megvédését. Ami a csökkentést illeti, David Cameron miniszterelnök parlamenti beszámolója szerint a kifizetésekre kialkudott 908,4 milliárd eurós végösszeg 80 milliárddal kevesebb a Bizottság eredeti ajánlatánál, 35 milliárddal kevesebb az előző MFF hasonló adatánál, és 60 milliárddal marad el attól az összegtől, amely egyezség hiányában, az utolsó érvényes költségvetéssel rendelkező év (2013) összegeinek automatikus „továbbgörgetéséből" adódott volna.59 Brit szemszögből további elégedettségre adtak okot az MFF kiadási szerkezetében bekövetkezett változások. Az előző MFF-hez képest 2014-2020 között azon költségvetési fejezetek forrása csökken (pl. kohézióé 8,4, a CAP I. pilléréé pedig 17,5 százalékkal), amelyekből az Egyesült Királyság hagyományosan viszonylag kisebb arányban részesül, és azoké nő (pl. a versenyképességé 37,3, azon belül a kutatás-fejlesztésé 40 százalékkal), ahol cégei és egyetemei jó eséllyel pályázhatnak a támogatások elnyerésére. Ami a britek második célját, a rebate maradványának a megvédését illeti, már említettem, hogy a konzervatív-liberális kormány eleve kedvezőbb helyzetből indult, mint korábban a munkáspárti kabinet.60 Ugyanakkor a tárgyalások fókuszában távolról sem a rebate állt, hanem a közös költségvetés mérete, illetve az, hogy hol, melyik tételen lehet, illetve szükséges takarékoskodni. Ezért a tagállamok egy része állást sem foglalt a kérdésben, mert attól tartott, hogy a rebate támadásával - illetve annak a britek általi esetleges föladásáért cserébe - további áldozatokra kényszerülhet a számára fontos egyéb területeken (pl. kohézió, CAP). Bár a Bizottság új alapokra helyezte volna az EU- büdzsé bevételi oldalát - több új saját forrásra (pénzügyi tranzakciós adó, új áfaforrás), valamint a korrekciós mechanizmus reformjára is javaslatot téve - a kérdésben nem volt esély a konszenzusra. Egyrészt az ún. európai adók bevezetésére (az adókivetés jogának átengedésére) még nem állt minden tagország készen, másrészt a tranzakciós adónak az Európai Unióra korlátozódó bevezetése felvetette a pénzügyi intézmények EU-n kívülre településének a veszélyét. Mivel e veszély az átlagosnál is jobban érintené a londoni Cityt, a brit kormány hallani sem akart az új adóról.61 94 Külügyi Szemle
