Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Somai Miklós: A britek és az EU közös költségvetése - különös tekintettel a rebate-re
A britek és az EU közös költségvetése A korrekció ügyét természetesen a britek nyomásgyakorlása nélkül is meg kellett volna oldani, és az Európai Tanács brüsszeli üléséről készült jelentésekből az is világosan látszik, hogy a szakértők a technikai részletek zömében már a csúcsértekezlet előtt egyezségre jutottak. Miközben fenntartjuk, hogy a problémákkal terhes időben a tagországok igyekeztek minél hamarabb megoldást találni az egyik ilyen „problémára", azt is világosan kell látni, hogy a britekre korlátozódó korrekciós mechanizmus nem a brit kormány agyafúrtsága miatt lett olyan, amilyen. A szakértők tudatában voltak a várható következményeknek, de nyilván mérlegelték az alternatívákat. Az egyik lehetőség az volt, hogy hosszú vitába bonyolódnak az Egyesült Királyság kormányával, amely - már csak belpolitikai okokból is, de a nemzetközi presztízsét sem feledve - valószínűleg kemény ellenfél lenne, és a vita alaposan lelassítaná az integráció ügyeit. A másik lehetőségként adta magát, hogy minél előbb egyezségre kell jutni a britekkel, hiszen az Egyesült Királyság túlfizetésének orvoslása akkoriban mindenképpen méltányosnak tűnt, és az ország még a túlfizetés részleges visszakapása után is az EGK egyik legnagyobb nettó finanszírozója maradt. Természetesen ettől még az is igaz, hogy a brit visz- szatérítés - abban a formában, ahogyan tető alá hozták - magában hordozta a sorsával kapcsolatos és a későbbiekben mind hosszabbá és gyötrelmesebbé váló alkudozásokat. Technikai részletek A rebate-et eredetileg úgy számolták ki, hogy vették az országnak az EGK teljes harmonizált áfaalapjában és a közös büdzsé tagországokra felosztott kiadásaiban való részesedésének a különbségét, azt megszorozták a tagországokra felosztott kiadásokkal (így megkapták az elméleti túlfizetés mértékét), s végül az eredményt megszorozták 0,66- tal. A brit korrekció eredeti összegét azután - az időközben a saját források rendszerében (ÖRS) bekövetkezett változásoknak megfelelően - mindig kiigazították. Az elv az volt, hogy az Egyesült Királyság pénzügyi helyzetében a különböző változások által okozott negatív vagy pozitív hatásokat semlegesíteni kell. így például 1988-tól kezdődően - amikor egyrészt maximalizálták a harmonizált áfaalapot, és új maradványforrásként bevezették a GNP (2002-től GNI) -alapú ún. 4. forrást - az eredeti összegből levonták az országnak a változások nélkül számolt (elméleti) és a tényleges GNP- (GNI-), illetve áfaalapú befizetései közötti különbséget (az új rendszernek köszönhető „brit előnyt"), így jutottak el az ún. „mag korrekcióhoz". Később, az Agenda 2000-rel bevezetett változtatások során, hasonló módon semlegesítettek két további „előnyt": • Egyrészt, 2001-től, a hagyományos saját források (TOR) beszedési költségeinek fedezésére a tagországoknál hagyott rész 10-ről 25 százalékosra történő emeléséből származó előnyt. Minthogy a büdzséből az intézkedés következtében kieső részt a 4. forrásból kellett pótolni, és a britek részaránya ez utóbbiban (vagyis az összeurópai 2014. nyár 85
