Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Somai Miklós: A britek és az EU közös költségvetése - különös tekintettel a rebate-re
A britek és az EU közös költségvetése - különös tekintettel a rebate-re Somai Miklós A z Egyesült Királyságban az EU-tagság hasznosságának megkérdőjelezése gyakorlatilag egyidős a tagsággal. Az utóbbi néhány év válságokkal terhes időszakában azonban - különös tekintettel a briteknek az euróválság megoldásától való távolmaradására - az integráció elhagyásának lehetősége is felmerült. Jelen tanulmányban a brit-EU viszony egyik meghatározó aspektusát, az országnak az európai közös költségvetésben játszott szerepét próbálom megvilágítani. Kitüntetett figyelmet szentelek a rebate-nek, vagyis az országnak az EU-büdzséből évente járó visszatérítésnek, bemutatva az érdekérvényesítés sikereit, illetve korlátáit. Bevezetés Furcsa fintora a sorsnak, hogy miközben az európai integráció elméleti alapjainak lerakói között kiemelt hely illet meg egy brit, ráadásul konzervatív politikust, Winston Churchillt, az Egyesült Királyság hagyományosan az EU „problémás országának" számít. Tény, hogy a második világháború utáni brit kormányok általában igen nehezen tudták összeegyeztetni nemzeti érdekeiket az európai integrációéival. Az okok között első helyen érdemes említeni a birodalmi múltat. Egy, a világ sorsára évszázadokig jelentős befolyással bíró országnak - amely ráadásul továbbra is ezer szállal kötődik egykori területeihez - nem könnyű beszorítania magát az európai keretek közé, s elfogadni, hogy befolyását és érdekeit nem közvetlenül, hanem, legalábbis részben, az uniós intézményeken keresztül kellene érvényesítenie.1 További nehézségek adódtak a britek számára abból, hogy nem voltak alapító tagok: nem bábáskodtak a legfőbb intézmények létrehozásánál, nem vehettek részt a közös politikák és „játékszabályok" kialakításában.2 Az 1960-as évek elejére ugyan belátták, hogy fontos gazdasági érdekük lenne a közös piacon belülre kerülniük, de mire a kétszeres francia vétó után 1973-ban végre tagjai lehettek az európai integrációnak, az már kész intézményrendszerrel, egy sor közös politikával, s ez utóbbiak (például a közös kereskedelem- és agrárpolitika) vonatkozásában - a brit érdekek teljes mellőzésével megállapított - kodifikált szabályrendszerrel rendelkezett. 2014. nyár 77
