Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Gálik Zoltán: Se veled, se nélküled - Az Egyesült Királyság és az Európai Unió viharos évei
Se veled, se nélküled képviselőik számát, és több mint 2600 képviselőjelöltjüket választották meg. A számok azonban csalókák: 2013-ban 23 százalékos eredményt értek el, most csak 17 százalékot, azonban koncentráltabban tudták hozni a választókörzeteket. A UKIP EP-választási győzelme komoly dilemmát okoz a három nagy parlamenti pártnak. Egyrészt a választói bázisuk egy része átpártolt a UKIP-hez, másrészt a 2015- ös választási kampány tematizálásában a UKIP meghatározó szerepet játszhat majd. Mivel a párt jelenleg nem tud választ adni a társadalompolitika, a gazdaságpolitika, a kül- és biztonságpolitika általános kérdéseire, a választási kampányt várhatóan egyre inkább az Európa-kérdés irányába tereli majd. Ez már most nagy fejtörést okoz a Munkáspártnak, amely a megélhetési költségek csökkentését tervezi a kampánya középpontjába állítani, az Európa-politikai kérdésekben pedig konstruktívabb állásponton van. Ed Miliband konzekvensen tartotta magát az uniós tagságról tartandó népszavazás elvetéséhez, és nem bocsátkozott közvetlen vitákba Farage-zsal. A stratégia eddig igazolta magát: az európai parlamenti választásokat megelőzően a Liberális Demokraták vezetője, Nicolas Clegg kétfordulós nyilvános televíziós vitában szállt szembe a Farage-zsal, és a közvélemény-kutatások szerint mindkét esetben alaposan alulmaradt. A populista retorikát használó, nyilvánvalóan csúsztató, harsány UKIP-vezér 21, majd 41 százalékos fölénnyel nyerte meg a vitákat, ezzel pedig tovább növelte a liberálisok népszerűségvesztését. A UKIP-nak az európai választásokon elért győzelme és az ön- kormányzati választásokon tapasztalt megerősödése nem jelent automatikusan sikert a jövőre esedékes általános választásokon, mivel az azokon szokásosan alkalmazott többségi választási rendszer - az EP-választásokon használt arányos választási rendszerrel szemben - a nagy pártokat részesíti előnyben. Emellett a párt elfogadottsága földrajzilag egyenlőtlen: Londonban és környékén kifejezetten alacsony szinten van, inkább Kelet-Angliában számít erősnek. Előfordulhat, hogy a párt egyáltalán nem vagy csak néhány képviselőt tud a Westminsterbe küldeni. Faragé a választási győzelem után jelezte, hogy kész feladni európai parlamenti helyét, amennyiben sikerül bejutnia a brit parlamentbe. A Konzervatív Párt választási eredményének megítélése kettős. Egyrészt ők az európai parlamenti választásokon mindig is mérsékelt sikereket szoktak elérni, és a Munkáspárthoz képest csak néhány százalékponttal maradtak le, viszont a UKIP-szavazók nagy része a konzervatívok választói bázisából került ki. Másrészt Cameront sok kritika érte a pártból az európai retorikája miatt, amely sokak szerint még mindig nem túl radikális, ezért teret enged a UKIP populizmusának. Cameronnak az elkövetkező hónapokban rendkívül szűk ösvényen kell végigvezetnie a pártot, ha győzni szeretne a 2015-ös választáson. Egyrészt meg kell nyernie a UKIP-hoz átpártolt, az EU-val szembeni „harcban" látványos eredményeket elváró Konzervatív Párton belüli euroszkeptikus csoportokat, másrészt meg kell felelnie a párt háttérbázisát jelentő üzleti és pénzügyi körök elvárásainak, akik mindenképpen az Unión belül látják a brit gazdaság jövőjét. 2014. nyár 71
