Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Gálik Zoltán: Se veled, se nélküled - Az Egyesült Királyság és az Európai Unió viharos évei
Se veled, se nélküled szerződésben rögzített, az euróövezeti tagságtól való távolmaradás, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés egyes területeire vonatkozó kivételek elfogadtatásával pedig valódi többsebességes integrációs modell alakult ki. A kívülmaradás újabb esetét az Európai Unió alapjogi kartájához való viszony jelentette. A karta, amely egységes szövegbe foglalja az európai polgárok polgári, politikai, gazdasági és szociális jogainak összességét, az alkotmányos szerződésnek még része volt, a lisszaboni szerződésbe azonban csak függelékként került be, és a tagállamok nyilatkozat formájában fejezték ki részvételi szándékukat. A Munkáspárt 2007-ben jelezte távolmaradási szándékát, mert értelmezése szerint a karta alapján indított perekben számos, a liberális brit munkaerő-piaci viszonyokat érintő beavatkozásra nyílna lehetőség. A szuverén adósságválságok kiterjedése, az uniós szintű válságkezeléshez szükséges jogi keretek és intézmények hiánya, a monetáris integráció befejezetlensége az Európai Uniót sajátos válaszadásra kényszerítette. A tagállamok 2010 után sorra alakították ki azokat a mechanizmusokat, amelyek minimalizálni igyekeztek az euróövezet veszteségeit, stabilizálni a költségvetési deficiteket és az államadósságok szintjét, és legfőképpen hozzájárulnak a gazdasági növekedés megalapozásához. Az euróövezet működése különös veszélynek volt kitéve a gazdasági és monetáris integráció befejezetlen felépítése, a fiskális integráció elégtelen szintje miatt. A válságkezelés egyik legfontosabb célja a már 1996-ban megalkotott, de később, 2003-ban fellazított, fiskális korlátokat tartalmazó stabilitási és növekedési paktum (SNP) megerősítésére irányult, amely a „hatos csomag" alapján létrehozott szabályozórendszerrel, majd a fiskális paktum elfogadásával valósult meg. A másik fontos cél a tagállami költségvetési tervezések átláthatóságának növelésére, a gazdaságpolitikai koordinációra irányuló rendszer létrehozása volt, amely végül „európai szemeszter" elnevezéssel 2011-ben kezdte meg működését. A gazdasági kormányzás kiterjesztésére átfogó, hatósági szintű intézmény- rendszer kialakítása kezdődött el,10 amely a mikro- és a makroprüdenciális felügyeleti funkciókat látja el. Végül meg kell említenünk az euróövezet ideiglenes (európai pénzügyi stabilitási eszköz [EFSF] és európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus [EFSM]) és állandó (európai stabilitási mechanizmus [ESM]) válságkezelési rendszereit, valamint a bankunió három pillérre (közös bankfelügyeleti rendszer, közös bankszanálási rendszer és közös betétbiztosítás) épülő tervét. Az euróövezeten kívüli országként az Egyesült Királyságnak fordítottan jelentkeztek az eddig a kívülmaradásra irányuló törekvései, hiszen az új együttműködések többsége az euróövezet tagállamai között valósult meg, így a bekerülést, nem pedig a kívülmaradást mérlegelhette. A legkomolyabb dilemma a külső intézményi befolyás megvalósításának módjára irányult, azaz az, hogy az egyes mechanizmusokban részt vevő tagállamok megengedik-e a kívülállóknak az érdemi (legfőképpen a szavazási rendszeren keresztül történő) beleszólást a rendszer működtetésébe. 2014. nyár 57
