Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Egedy Gergely: Anglia az Egyesült Királyságban: az angol identitás és az "angolkérdés"
Anglia az Egyesült Királyságban boldogulna a világban. Ez szerinte kishitűség. Arra viszont különösen ügyelnie kell Angliának, figyelmeztet -se ponton markánsan megmutatkozik a toryk zömének mély euroszkepticizmusa hogy ne váljon az EU egyik „régiójává".49 A bevezetésben említettük, hogy az „angolkérdés" egyik lehetséges megközelítése Anglia decentralizációja. Hefter ezt a leghatározottabban elvetette - ő a regionalizációban Brüsszel azon törekvését látta, hogy mindenütt kiiktassa a nemzettudatot. Ha sok más kérdésben nem is, felfogása e tekintetben megegyezik a brit konzervatív gondolkodás fősodrával, amely élesen ellenzi az EU valamiféle szupranacionális állammá válását.50 Az ő megközelítésében még az angol parlament is rossz kompromisszum lenne: „a regionalizmus első győzelme". Szerinte ugyanis a westminsteri törvényhozás mellett működő angol parlament nem láthatná el feladatát az angol nemzet igazi parlamentjeként, mert azon ügyekben, amelyek egy 50 milliós nemzet számára a legfontosabbak, továbbra sem az angolok dönthetnének.51 Legyen angol parlament - írja -, de csak olyannak van létjogosultsága, amely az angol nemzetet érintő kérdések mindegyikében egyedül dönthet. Egy ilyen intézmény viszont nem fér bele a föderális struktúrába. A gondolatmenet egésze azt sugallja, hogy Heffer számára Anglia „függetlensége" az optimális megoldás - s valóban, ő a skótok westminsteri képviseletének a csökkentését sem tartaná igazán jó megoldásnak. Ezért felveti azt, hogy abban az esetben, ha a skótok mégsem a teljes függetlenséget választják, magában Angliában kellene népszavazást tartani arról, együtt kívánnak-e maradni Skóciával. A devolúció nyomán kialakult helyzet hosszú távú fenntartását az angolokra nézve mindenképp sérelmesnek látja: perspektivikus megoldás az ő olvasatában csak a devolúció visszavonása lehet - vagy pedig az unió felbontása. S történelmi esélyt az utóbbinak tulajdonít.52 Scruton Angliáról Az angol identitás kérdése és Anglia sorsa Heffernél jóval nagyobb formátumú gondolkodókat is foglalkoztat, köztük a világhírű konzervatív filozófust, Roger Scrutont is. A legrészletesebben Angliáról írott elégikus hangvételű könyvében (England: An Elegy53) szól erről - ez magyarul is elérhető Anglia, egy eltűnő ideál címmel. Az ő kiindulópontja az, hogy bár a közös állam keretében „az angolok megtanulták magukat britként meghatározni", brit nemzet sohasem létezett.54 Az angolok valójában megmaradtak angolnak, hűségük Angliához köti őket, nem pedig Skóciához vagy Írországhoz. Klasszikus nemzettudat viszont nem alakult ki a körükben; az a kérdés, hogy mik is ők, fel sem merült bennük, mégpedig azért nem, „mert Anglia olyan erősen fogva tartotta képzeletüket, hogy ösztönszerűen tudták, kik ők". Ez magyarázza - teszi hozzá a filozófus -, hogy a kontinentális politikában meghatározó szerephez jutó nemzeti eszmékre az angoloknak nem is kellett hivatkozniuk hűségük igazolásához. 2014. nyár 45
