Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Egedy Gergely: Anglia az Egyesült Királyságban: az angol identitás és az "angolkérdés"
Egedy Gergely Hogy akkor mi volt számukra Anglia? Scruton megközelítésében mindenekelőtt „szülőföld", olyan hely, „amelyet szokások szentesítenek".55 Az angol patriotizmus hasonlóvá vált a régi rómaiakéhoz: mindkettő az anyaországra irányult. Az angolság egyetlen kritériuma hosszú évszázadokon át az angliai születés volt. A régi, történelmi Anglia azonban a maga sajátos prenacionalista beállítottságával, a szülőföld hagyományaihoz való ragaszkodásával a 20. század végére végleg elveszett. Scruton keményen bírálja az angolokat, azt állítva, hogy elsősorban ők maguk felelősek Anglia „betiltásáért" (forbidding), okfejtéséből azonban kitűnik, hogy az Európai Uniót és az Egyesült Királyság kelta országrészeit is erősen hibáztatja. Számunkra e helyütt különösen az utóbbi gondolatmenete releváns. Érvelésének lényege az, hogy a Munkáspárt, amely az ő olvasatában szándékosan az angol hagyományokat támadja és bomlasztja, „sohasem jutott volna hatalomra, ha nem állnak mellé azok a skót és walesi választók, akik angolellenes erőnek tekintik".56 A Labour Party-t érő éles konzervatív kritikája így szorosan összekapcsolódik azzal a feltételezéssel, miszerint a párt választói bázisának számottevő részét adó skótok és walesiek (de főként az előbbiek) angolellenesek. A Munkáspárt holdudvarában - írja - „egy nagyhatalmú értelmiségiekből és tudósokból álló társaság" arra törekszik, hogy „aláássa a régi Anglia tekintélyét, és nevetségessé tegye az országot a fiatalok előtt". Ezen a gondolatmeneten haladva jut el ahhoz a nyilvánvalóan erősen vitatható megállapításig, miszerint a hatalom decentralizálása, a devolúció „nem annyira a skótok és walesiek érdekében, mint Anglia ellenében ment végbe".57 Angliáról írott elégiájában megfogalmazódik a klasszikus „angolkérdés" ügye is: míg a skótok és a walesiek továbbra is törvényeket alkothatnak Angliának, fordítva az angoloknak erre nincs módjuk.58 Egy másik - újabb - írásában egyenesen úgy fogalmaz Scruton, hogy a Munkáspárt semmivel sem okozott nagyobb kárt, mint azzal, hogy a skót törvényhozás felállításával párhuzamosan nem vette ki a skót képviselőket a west- minsteri parlamentből.59 A skót-angol határ csak észak felől járható át - képletesen így jellemzi a helyzetet. A konzervatív filozófus a radikális hatalomátruházással hozza ösz- szefüggésbe azt is, hogy a Brüsszel által készített térképeken az Egyesült Királyságban már csak régiókat találni, „Angliát meg sem említik".60 Ez őt a háromszor felosztott és végül Európa térképéről is letörölt Lengyelország sorsára emlékezteti, nyilvánvalóan erős érzelmi indulatok hatására. 2014 februárjában Scruton úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy a skót törvényhozás létrehozása nemcsak széles körű önkormányzatot adott a skótoknak, hanem abban is segített nekik, hogy „továbbra is ők irányíthassák az angolokat".61 Arra utalt ezzel, hogy az 1997-es Scotland Act - a skótok westminsteri képviseletének fenntartásával - stratégiai segítséget nyújtott a skót szavazatokra építő Munkáspártnak, amelyet „Anglia betiltása" című, 2008-as írásában felelőssé tett az egykori nemzeti (brit) egység megbontásáért.62 Maguk a skótok ugyan már nem kívánják a munkáspárti kormányzást, 46 Külügyi Szemle
