Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Egedy Gergely: Anglia az Egyesült Királyságban: az angol identitás és az "angolkérdés"
Egedy Gergely politikájából; valójában azonban más volt a célja: az angol identitás megerősítése és az angol nacionalizmus egy sajátos változatának a megalapozása. Az ő olvasatában ugyanis a toryknak nem olyasféle ajánlatot kellett volna tenniük a skótoknak, amelyet vetélytársaik indítványoztak; szerinte egy korlátozott jogkörű parlament nem válhat mássá, mint a szeparatizmus bástyájává és az angol adófizetők pénzének kiszivaty- tyúzójává. Azt kellett volna megkérdezniük a skótoktól, hogy elfogadják-e az addigi helyzetüket, vagyis maradnak-e az Egyesült Királyság keretében, saját törvényhozás nélkül, avagy a teljes függetlenséget választják.42 Heffer úgy látta, a skót függetlenségi törekvésekre Anglia nem adhat más választ, csak azt, hogy - súlyos történelmi mulasztást pótolva - kialakítja saját identitását. Elismerte, ez nem ígérkezik egyszerű feladatnak, hiszen míg például a skótok sosem keverik össze a „brit" és az „angol" jelzőket, s egyre növekvő hányaduk azonosítja magát „inkább skótként, mint britként" vagy épp kizárólag skótként, az angolok zöme magától értetődően fogadja el a brit jelzőt.43 Az elnyomásnak - jegyzi meg - akár valóságos, akár csak képzelt (mint a skótok esetében), megvannak a maga előnyei, segít ugyanis a kohézió megteremtésében. Az angol identitást ilyen külső tényező nem erősítette.44 Gyengeségéhez hozzájárult az is, hogy az állami iskolákban csak a brit örökségről lehet tanulni, a kifejezetten angolról nem. Ily módon az angol gyerekeket arra szocializálják, hogy magukat ne angolként, hanem britként azonosítsák - panaszolja. A munka konklúziója egyértelmű: az angoloknak követniük kell a skótokat a határozott nemzettudat kialakításában. Heffer értelmezésében a skótok - azzal, hogy fel akarják bontani az uniót - „nem hagynak más megoldást az angoloknak, mint hogy kitalálják magukat".45 Hozzáteszi ugyanakkor: az angol nemzettudatnak „defenzívnek, nem pedig agresszívnek" kell lennie, arra kell irányulnia, hogy megőrizze és megóvja az angol kultúrát és életformát, nem épülhet tehát az etnikum vagy a vallás kizáró kritériumaira. Heffer elfogult értékelése szerint az angolok „évszázadokon át ontották a pénzt a skótoknak és a walesieknek", az angol adófizető tehát nyertese lenne Skócia távozásának. Gazdasági szempontból minden az angol-skót kapcsolat jelenlegi formájának a felbontása mellett szól - fogalmazódik meg a következtetés. („Az angolok számára a skót függetlenséghez vezető út arannyal van kirakva.")46 Fűzzük ehhez hozzá: Heffer egyáltalán nem állt egyedül e véleményével - egy 2009-ben készített közvéleménykutatás szerint az angolok egyharmada úgy gondolta, hogy a skótok többet kapnak, mint amennyi járna nekik.47 Mindezen túlmenően, Margaret Thatcherrel egyetértve, Heffer is úgy vélte, az „etatista" szemléletű Skócia polgárai túlságosan függővé váltak a „welfare state" juttatásaitól - kiválásuk az angoloknak tulajdonított vállalkozói szellemnek nagy lökést adna.48 E gondolatmenettel összhangban Heffer bírálja azokat, akik úgy érzik, hogy Anglia egyedül, vagyis Skócia (és esetleg akár Wales és Eszak-Irország) nélkül nem 44 Külügyi Szemle
