Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Magyarics Tamás: Brit kül- és biztonságpolitikai dilemmák a 21. század elején
Magyarics Tamás tudna - aránylag rövid ideig - bevetni a külföldi akciókban. Hosszabb missziók esetén ez a létszám tovább csökkenne.23 Egy ilyen irányú haderő-átalakítás még akkor is csökkentené a brit befolyásolási képességet, ha London a jövőben két nagyméretű repülőgéphordozó-anyahajóval rendelkezne, mert azok megtartanák ugyan a part menti és a hordozókról felszálló gépek csapásmérő képességét, ám szárazföldi csapatok nélkül a legtöbb esetben nem lehet tartós eredményt elérni. Ez a stratégiai tervezést megnehezítené, és a képességek ilyen módon elsősorban a szükséghelyzetek (contingency) kezelésére lennének alkalmasak. Igaz, a repülőgéphordozó-anyahajók nagy hatékonysággal tudnának működni, hiszen a felmérések szerint a világon nagyjából négymilliárd ember a tengerpartoktól számított kb. 350 kilométer széles sávon belül lakik.24 (Meg kell azonban jegyezni, hogy Nagy-Britannia jelenleg, először az első világháború óta, nem rendelkezik hadra fogható repülőgéphordozó-anyahajóval.) Továbbá az utóbbi tíz évben, 2004-2013 között, az Egyesült Királyságnak a védelmi célokra fordított költségvetése huszonhat százalékkal csökkent. Egyértelmű, hogy ilyen - aránylag csekély - létszámmal, még ha magasan képzett és fejlett technológiával ellátott egységekről is beszélünk, az Egyesült Királyság nem lesz képes komoly partnere lenni az Egyesült Államoknak, ha nagyobb erőbevetést igénylő konfliktus törne ki Afrikában, a Közel-Keleten vagy Ázsiában. Ez a tendencia beleillik abba, amit a volt amerikai védelmi miniszter, Robert Gates „Európa demilitarizálásaként" jellemzett - ahol a közvélemény és a politikai osztály nagy része „averzióval viseltetik a katonai erővel és az azzal járó kockázatokkal szemben".25 Richard Haass még ennél is tovább megy: szerinte a brit döntés „azt a realitást tükrözi, hogy Nagy-Britannia és a többi európai nem lesz se képes, se hajlandó számottevő szerepet játszani... a 21. századot meghatározó térségekben. Helyette az európai politika valószínűen provinciálisabb lesz, és elsősorban a kontinens kormányzására és gazdaságpolitikájára fog koncentrálni."26 Á két angolszász ország kapcsolatát a következő években előreláthatóan egyrészt az Egyesült Államok globális pozíciói, másrészt az Egyesült Királyság európai helyzete és szerepe fogják alapvetően meghatározni. Washington globális befolyása vitathatatlanul gyengült az utóbbi években. Anélkül, hogy nagyobb részletességgel elemeznénk az okokat, ebben a folyamatban szerepet játszott egyes potenciális riválisainak, mindenekelőtt Kínának a megerősödése. Ez az Egyesült Királyság szempontjából azért fontos, mert az amerikaiaknak a korábbiaknál nagyobb figyelmet kell szentelniük a Csendes-óceán térségére és a Távol-Keletre. A történelmi hasonlítások általában sántítanak, de ez esetben biztonságpolitikai szempontból bizonyos mértékben - mutatis mutandis - hasonló helyzet kezd kialakulni a nevezett térségekben, mint közvetlenül a második világháború után Nyugat-Európában. Akkor a Szovjetunió jelentette fenyegetés miatt vált az Egyesült Államok „meghívott" európai hatalommá; napjainkban pedig - a gyors ütemű kínai fegyverkezés és az egyre agresszívabb szomszédságpolitika miatt - a Kínával közvetlenül vagy közvetetten szomszédos országoknak van mind 24 Külügyi Szemle
