Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Magyarics Tamás: Brit kül- és biztonságpolitikai dilemmák a 21. század elején
Brit kül- és biztonságpolitikai dilemmák Legáltalánosabb szinten az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság egy olyan ún. liberális nemzetközi rend megteremtésében és fenntartásában érdekelt, amelyet a nemzetközi jog uralma határoz meg, s amelyben a piacgazdaságra épülő demokratikus államok szerepe, valamint az emberi és polgári szabadságjogok érvényesülnek. Ebben az agendában Nagy-Britannia mindenekelőtt a nemzetközi szervezetekben elfoglalt vezető szerepe révén tud együttműködni Amerikával. Az Egyesült Királyság is tagja a legexkluzívabb nemzetközi „kluboknak", az ENSZ Biztonsági Tanácsától a legfejlettebb ipari országokat tömörítő G7-es csoportig. így London, például az ENSZ BT-ben levő vétójogával, jelentős diplomáciai támogatást tud nyújtani az Egyesült Államoknak olyan esetekben, amikor az amerikaiak szembekerülnek a feltörekvő országokkal és az ún. harmadik világ államaival - mint tette ezt a Reagan-adminisztráció idején, Nicaragua kérdésében. Más esetekben, így az irániakkal való tárgyalások során (az ún. E3+3 keretben), a britek az érdekazonosság miatt képviselni tudják a fizikailag jelen nem lévő amerikaiakat. A hírszerzés terén a britek egyrészt közreműködői az egész világot behálózó és az ún. Öt Szem (Five Eyes) ’ által működtetett rendszernek, az ECHELON-nak, másrészt az elektronikus hírszerzés (SIGINT) mellett a britek hagyományosan kiválóak az ún. humán hírszerzésben (HUM1NT); egyesek, bár nehéz az összehasonlítás, ezen a téren az első helyre teszik a briteket. A brit birodalomból átmentett képességeknek egyértelműen szerepük van ebben a helyzetben. Továbbá, a pénzügyi világ egyik központja London, és a nemzetközi pénzügyi mozgásokra a londoni City a fizikai méretéhez képest sokkal nagyobb befolyást gyakorol, akárcsak politikai, diplomáciai és biztonságpolitikai téren Nagy-Britannia. A brit globális befolyás kisebb méretekben leképezi az angolszász országok befolyásának jellegét; metaforikusán mindezt egy jégheggyel lehetne jellemezni, amelynek csak egy része látható, a többi láthatatlanul, de mások számára adott esetben veszélyesen helyezkedik el a világ számos pontján. Ugyancsak jelentős diplomáciai (és katonai) segítséget nyújtott London Washingtonnak olyan ügyekben, amelyekben az európai (kontinentális) nagyhatalmak tartózkodó, sőt ellenséges álláspontot foglaltak el az amerikaiakkal szemben. Ez történt az utóbbi évtizedek eseményei közül 1986-ban, Líbiával kapcsolatban, illetve az Irak ellen 2003-ban indított háború előestéjén, az ENSZ BT-ben lefolyt viták során. Ez még akkor is így van, ha a brit katonai segítség - ami az első esetben mindössze a brit támaszpontok és a légtér használatát jelentette, míg a másodikban több ezer brit katona részvételét - végső elemzésben nem befolyásolta döntően a katonai akciók kimenetelét (az amerikaiak Irakban szintén meg tudták volna egyedül is oldani a feladatot). A brit részvétel ezekben és más akciókban (a repülési zónák betartatása az 1990-es években, stb.) kevésbé „magányossá" tette az amerikai szuperhatalmat, és tompította a Washingtont „unilateralizmussal" vádoló bírálatok élét.17 Az iraki háború után azonban a brit politikai elit és a közvélemény egy része sokkal tartózkodóbb lett az amerikai vezetés- sel szemben. Robin Cook korábbi munkáspárti külügyminiszter azt fejtegette, hogy a * Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Uj-Zéland. 2014. nyár 21
