Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Magyarics Tamás: Brit kül- és biztonságpolitikai dilemmák a 21. század elején
Magyarics Tamás százalékkal fog nőni; az Egyesült Államok népessége körülbelül százmillióval növekszik, viszont Európáé nagyjából harmincmillióval csökken. Más szavakkal: az atlanti közösség (a „Nyugat") lélekszáma mindössze hetvenmillióval fog emelkedni 2050-ig, miközben a világ népessége a jelenlegi közel hétmilliárdról kilenc és fél milliárdra nő - és a növekedést elsősorban Ázsia és Afrika országai adják majd. Érdekes ugyanakkor megjegyezni, hogy a fenti becslések szerint Európán belül az Egyesült Királyság lakossága a jelenlegi 61,9 millióról 72,4 millióra nő. Ez csekély mértékű növekedés ugyan, de miután a jelenlegi legnagyobb lélekszámú európai államban, Németországban népességcsökkenést prognosztizálnak, 2050-re elképzelhetően Nagy-Britannia lesz a legnagyobb lélekszámú európai ország.3 Sőt, a legutóbbi előrejelzések szerint az Egyesült Királyság gazdasága nő a leggyorsabban a legfejlettebb ipari országok, az ún. G7-ek közül. Nagy-Britannia jelenleg a világ hetedik legnagyobb gazdasága, de még 2014-ben befoghatja Franciaországot és Brazíliát, és a vásárlóerő-paritáson számított GDP-ben (PPP) hamarosan utolérheti Oroszországot is. *4 Az idézett populációs trendek önmagukban azt eredményezhetik, hogy az Egyesült Királyság súlya a Nemzetközösségen belül csökken, de Európán belül nő, ami a szigetországon belül erősítheti a hosszú távú „Európa-opció" híveit. A „Kelet" térhódítása vagy a világ fokozott mértékű többpólusúvá válása a nemzetközi intézményeken keresztül is lemérhető. A G7 (G8) szerepét az első számú nemzetközi gazdasági fórumként a G20 vette át. Informális alakot öltött a BRIC(S) együttese (Brazília, Oroszország, India, Kína, [Dél-Afrika]), amelynek a tagjai ugyan érdekeltek abban, hogy a saját előnyükre rendezzék át a nemzetközi gazdasági rendet, de annak mikéntjéről rendkívül eltérő elképzelésekkel rendelkeznek, nem is szólva arról, hogy közben egymás riválisai is a nyersanyagokért, erőforrásokért és piacokért folyó kiélezett küzdelemben. Megszaporodtak a különböző, elsősorban gazdasági együttműködést célzó intézmények (ASEAN, Öböl Menti Együttműködési Tanács [Gulf Cooperation Council, GCC]), de nem lehet tudni, hogy mennyire fognak megerősödni, és milyen alternatívát kínálnak a formálódó atlanti- ( Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) és csendes-óceáni (Trans-Pacific Partnership, TPP) szabadkereskedelmi övezetekkel szemben. A gazdasági átrendeződés mellett nem lehet megfeledkezni a biztonsági és politikai téren végbement - és jelenleg is zajló - változásokról. Közhelyszerűen azt lehet mondani, hogy a hatalom szóródott: intézményesen, az egyes országok egymáshoz viszonyított súlyát tekintve, sőt a globalizáció egyik eredményeként megnőtt az államok fölötti és az államokon belüli nem kormányzati szereplők száma és befolyása. Az utóbbiak számos helyen és esetben sikeres kihívást intéztek a központi hatalom ellen; az így kialakult „kudarcot vallott államok" (failed vagy failing states; időnként a fragile states kifejezést * Mindez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a 2014. szeptemberi népszavazás után is az Egyesült Királyság tagja marad Skócia. Amennyiben a skótok többsége a függetlenségre szavaz, az Egyesült Királyság egyik napról a másikra elveszíti gazdasága körülbelül tíz százalékát, és ennek megfelelően jelentős mértékben hátrébb kerül a gazdasági (és egyéb) rangsorban is. 16 Külügyi Szemle
