Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Bóta Zsolt: Mit várhatunk az új német kormánytól Európa-, kül- és biztonságpolitikai téren?
Mit várhatunk az új német kormánytól kerülő áramot, mentesült az EEG-járulék fizetése alól. A januári döntés értelmében korlátozzák a nagy energiaigényű termelést folytató vállalatoknak (pl. kohászati üzemeknek) nyújtott eddigi kedvezményt, így ezeknek a cégeknek többet kell majd fizetniük az áramért. A megújulóenergia-törvénynek a fenti sarokpontokkal illusztrált reformjára vonatkozó előterjesztésről várhatóan áprilisban határoz a kormány, és a tervek szerint augusztusra lehet belőle törvény. Itt röviden kitérek a német és a magyar energiapolitika egy aktuális kapcsolódási pontjára, méghozzá német szemszögből. A diplomáciai érintkezésekből az a német nézőpont világlik ki, hogy a paksi atomerőmű tervezett bővítésével kapcsolatos törekvéseink nem állnak ellentétben az egyébként az atomenergiának búcsút mondó német- országi energiafordulattal. Mind az energiamix összetételéről, mind a közreműködő partnerekről az egyes országoknak maguknak kell dönteniük. A német kormány nem tekinti feladatának, hogy kifogásokat fogalmazzon meg az ellen, milyen szerepet szán Magyarország az atomenergiának és Oroszországnak. A Merkel-kabinet energetikai téren is kooperációra törekszik Oroszországgal, amelynek alapelve az, hogy be kell tartani az Európai Unió által előírt követelményeket. Ezért abban az esetben, ha jogi és technológiai értelemben megfelelünk az EU előírásainak, nem várható a német kormány részéről kritika a paksi atomerőmű bővítését érintő orosz-magyar együttműködés kapcsán. „ Aki csal, az repül!", avagy a „szociális turizmus" elleni fellépés A fentebb ecsetelt (relatív) gazdasági „gondok" mellett a valóban problémát jelentő demográfiai tendenciára is gyógyírt kellene találnia a német kormánynak. Becslések szerint 2030-ig mintegy 2 millióval csökken Németország népessége, miközben akkorra a 65 éven felüliek teszik majd ki a lakosság több mint egynegyedét.5 Ez természetesen óriási munkaerőhiányt idéz majd elő az országban, de bizonyos ágazatok helyzete már évek óta kifejezetten súlyos. A megfelelő létszámú képzett munkaerőnek az országba csábítása a munkaadók szemszögéből sürgető imperatívusz, tömeges bevándorlásuk viszont egyes populizmusba hajló politikusok számára a hangulatkeltésre alkalmas eszköz, legyen szó akár önkormányzati, tartományi vagy éppen európai parlamenti választásról. Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott országok - köztük hazánk - állampolgárainak 7 évet kellett várniuk a teljesen szabad munkavállalás lehetőségére, ezalatt a politika és a szakszervezetek hallani sem akartak a korlátozás feloldásáról. Mára ott tartunk, hogy tárt karokkal várják, már-már csábítják a hiányszakmákban (pl. egészségügy, műszaki-informatikai szakmák) foglalkoztathatókat, a küldő országokban jelentős szakemberhiányt okozva ezzel. 2014. tavasz 19
