Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Bóta Zsolt: Mit várhatunk az új német kormánytól Európa-, kül- és biztonságpolitikai téren?
Bóta Zsolt 2014. január 1-jén a román és a bolgár állampolgárok munkavállalására vonatkozó adminisztratív korlátozások is megszűntek Németországban. Ezzel a szegénység motiválta migráció (e két ország bérszintje a legalacsonyabb az Unióban a némethez viszonyítva, és náluk van a legnagyobb tömegű, mobilitásra hajlamos munkaerő) témája szinte egy csapásra napirendre került. Még januárban megtartotta első ülését az az államtitkári szintű tárcaközi munkacsoport, amelynek feladata megvizsgálni, hogy a minisztériumok részéről szükség van-e valamilyen intézkedésre, s ha igen, milyenre, a szociális juttatásokkal való visszaélések visszaszorítása érdekében. Az Európai Unión belüli gazdasági migrációt illetően a német kormány számára alapvető az állampolgárok és a munkavállalók szabad mozgása. A populista hangulatkeltésre alkalmas kérdés vizsgálata ugyanakkor elválaszthatatlan a márciusi bajor helyhatósági választás és a májusi EP-választás perspektívájától. A CSU január 7-én határozatot fogadott el arról, hogy a Németországba bevándorlók a megérkezésüket követő első három hónapban ne részesülhessenek szociális ellátásban, és a visszaélést tanúsító személyekkel szemben szigorúan járjanak el. („Aki csal, az repül!")6 A német konzervatív EP-képviselő, Elmar Brok szerint ujjlenyomatot kellene venni a Németországba érkezőktől, hogy a szociális segéllyel visszaélők beutazását a későbbiekben meg lehessen előzni. A vitában nevesítetten a románok és a bolgárok szerepelnek, de a magyar munkavállalók sem mentesülnek a bizalmatlanság növekedésétől. Holott a kelet-európaiakkal szembeni gyanakvás még a Német Munkaügyi Hivatal adatai alapján is cáfolható: a 2013. júliusi adatok szerint a román és bolgár állampolgár- ságúak csupán 0,6 százalékát teszik ki a munkanélküli segélyt igénybe vevők körének.7 Sem szociális, sem gyermekek után járó ellátást nem vesznek nagyobb arányban igénybe, mint a német állampolgárok! Egyre fokozódó problémaként jelentkezik ugyanakkor az alacsonyan képzett, munkát nem találó bevándorlók azon része, amelyik egy-egy településen, illetve településrészen csoportosul (pl. Berlinben, Duisburgban és Dort- mundban). Tény, hogy ezek a bevándorló csoportok rontanak a (német közbeszédben egyébként mellőzött) kedvező statisztikai összképen (lásd fent) és a közbiztonságon. Az általuk „elgettósított" településrészek nemegyszer válnak jobboldali aktivisták akcióinak (tüntetés, erőszakra buzdítás) színterévé. Az Európai Bizottságnak a témában illetékes biztosa történetesen a magyar Andor László, akinek az Andrea Nahles német munkaügyi és szociális miniszterrel folytatott februári megbeszélésén nemcsak azt rögzítették a felek, hogy a mozgásszabadság és a szabad munkaerő-áramlás alapvető és kikezdhetetlen uniós alapjog (ezt főleg a szociáldemokrata kormánypolitikusok szögezik le a CSU-sokkal szemben), hanem azt is, hogy szórványosan, egyes térségekben a hirtelen beáramlás kezelésre szoruló problémákat okozott. Szóba került a helyi önkormányzatoknak az Európai Szociális Alapból való támogatása (a 2020-ig tartó költségvetési periódusban Németország ebből összesen 1,3 milliárd eurót hívhat le társadalmi felzárkóztatási és szegénységleküzdési célokra), 20 Külügyi Szemle
