Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Egy békésebb világ eszközei. Fegyverzetellenőrzés, leszerelés és non-proliferáció (Gazdag Ferenc)
Könyvszemle hogy a nukleáris fegyverek az emberiség által a történelem során időben legkésőbb kifejlesztett pusztító eszközök, a békére és a fegyverektől mentes világra vonatkozó elképzelések mégis döntően nukleáris központúak. Az 1945. augusztus elején Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák napjainkig tartó vitát generáltak nem csupán a nukleáris fegyverek betiltásáról, hanem egyáltalán a nukleáris technológia szükségességéről. A fejezetet jegyző N. Rózsa Erzsébetnek a vita kimenetelével kapcsolatos álláspontja egyáltalán nem optimista: „A már megszerzett tudás és tapasztalat semmissé nem tehető. így fennáll a lehetősége annak, hogy egy állam bármikor dönthet úgy, hogy megpróbál nukleáris fegyverekhez jutni." (55. o.) Holott az atomfegyverektől mentes világ víziója már többedszer került a nemzetközi figyelem előterébe: az ötvenes évek végén John Fitzgerald Kennedy, aztán a hidegháború utolsó éveiben Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov, majd 2007 elején amerikai politikusok (Henry Kissinger, George Shultz, William Perry és Sam Nunn) vetették fel újból a nukleáris fegyverektől mentes világ kívánatosságát. Impresszív és egyáltalán nem könnyű olvasmány a nukleáris fegyverek kategorizálása, s a korlátozásukra készített, immár különböző generációs szerződések felsorolása az 1963-as részleges atomcsendegyezménytől az 1996-os Átfogó Atomcsend Szerződésen át a 2010-ben aláírt START-III-as egyezményig. A leíró bemutatásokon és a megállapodások értelmezésén kívül ugyanis adatok, táblázatok tömege várja az olvasót: többek között megtudhatjuk, hogy a világon eleddig 2055 nukleáris kísérleti robbantást hajtottak végre, amelynek több mint a fele (1032) az Egyesült Államoknak tudható be. Olvashatjuk, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező államoknak az alkalmazásra vonatkozóan milyen stratégiai koncepcióik voltak és vannak, hogy a robbanófejek célba juttatására miféle eszközöket állítottak eddig rendszerbe, továbbá, hogy miként ellenőrzik a katonai műholdak az egyezmények betartását. A fejezet részét képezi az exportellenőrzés áttekintése is. A hidegháború tipikus terméke volt a hírhedt COCOM bizottság, amely megkísérelte megakadályozni, hogy a kommunista országok hozzájussanak a fejlett nyugati katonai technológiához. Elég egyetlen hírszerzéssel foglalkozó könyvet végigolvasni, hogy rájöjjünk: legfeljebb megnehezítenie sikerült. E bizottság feladatkörét 1995-től részlegesen az ún. Wassenaari Megállapodás vette át. Az ellenőrzéshez kell sorolnunk még a Zangger Bizottságot (nevét az első bizottsági elnökről, Claude Zanggerről kapta), amely 1971-től a hasadó anyagok és a hozzájuk kapcsolódó technológiák terjedését szabályozza, elsősorban az Atomsorompó-szerződés alapján. Ez a bizottság félévente tekinti át az érzékenynek minősített termékek listáját, viszont nem foglalkozik az úgynevezett kettős felhasználású anyagok és berendezések kérdésével; azt a Nukleáris Szállítók Csoportja végzi. Magyarország részt vesz a nukleáris energia békés felhasználásának, valamint a nukleáris fegyverzetellenőrzés valamennyi nemzetközi fórumának a munkájában. 198 Külügyi Szemle
