Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Egy békésebb világ eszközei. Fegyverzetellenőrzés, leszerelés és non-proliferáció (Gazdag Ferenc)
Egy békésebb világ eszközei Aláírója a részleges atomcsendegyezménynek, az Atomsorompó-szerződésnek és az Átfogó Atomcsend Egyezménynek egyaránt. Kormányzati szinten a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alatt tevékenykedik a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal. Magyar vonatkozásban még hozzá kell tenni, hogy a tömegpusztító fegyverek kérdésében a 2012-es Nemzeti Biztonsági Stratégia jelöli ki a hazai politika irányait. Magyarország nem rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel, de tisztában van ezek elterjedésének kockázataival. Következésképp érdekelt minden olyan nemzetközi megállapodásban, amely elősegíti a megkötött egyezmények hatékony végrehajtását. A tömegpusztító fegyverek másik két kategóriája, a vegyifegyverek és a biológiai, illetve toxin-fegyverek adják a kötet 5. és 6. fejezetét. Az első kategóriába tartozik minden olyan vegyi anyag, amelynek mérgező tulajdonságait harctéri bevetésben alkalmazzák. A biológiai fegyverek viszont kórokozók által termelt mérgező (vagy betegségkeltő) anyagokon alapulnak. A két fegyverkategória közös elemét adják a toxinok, amelyek rendkívül kis mennyiségben is képesek az élő szervezet elpusztítására. E két tömegpusztító fegyverfajtát használták az eddigi hadviselések során, s az előállításuk is nagyságrenddel olcsóbb, mint a nukleáris fegyvereké. Korlátozásuk az 1925-ös Genfi Jegyzőkönyvvel kezdődött, majd hosszú szünet után, 1972-ben folytatódott a Biológiai és Toxin-fegyver Tilalmi Egyezménnyel, aztán húsz ével később (1993) a Vegyifegyver Tilalmi Egyezménnyel. Ez utóbbihoz intézményes verifikáció is tartozik, a hágai székhelyű Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény Szervezete, az OPCW. Hatékonyságát mutatja, hogy a szervezet eddig közel ötezer helyszíni ellenőrzést folytatott le a nyolcvanegy tagállamban. Munkájukat jelentősen segíti a vegyi és biológiai fegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott Ausztrália Csoport. A kötet utolsó fejezetei a hagyományos fegyverek korlátozásával és a rakétatechnológia elterjedésével foglalkoznak. Az előbbi az emberiség egész történelmét végigkíséri, míg az utóbbi kifejezetten napjaink gondjait növeli. Viszont a rakéták proliferációját nemcsak a szükséges technológiai fejlettségi szint elérése nehezíti (napjainkban mintegy harminc állam képes előállítani ilyen eszközöket), hanem az is, hogy az érintett országok a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszeren, valamint a ballisztikus rakéták elterjedése elleni Hágai Magatartási Kódexen keresztül hatékonyan fékezik a rakéták és pilóta nélküli repülőeszközök mellett az előállításukhoz szükséges technológia továbbadását is. Ugyanez nem mondható el a hagyományos fegyverek esetében. A fejezetet jegyző Banai Károly és Szatmári László kissé rezignáltan állapítja meg, hogy „annak ellenére, hogy a hagyományos fegyverek képezik a világ leginkább elterjedt fegyvereit, kevés az olyan univerzális szerződés, amely a hagyományos fegyverek bármelyik kategóriájának betiltását és/vagy ellenőrzését célozná". (233. o.) Az eddigi megállapodások - a CFE-szerződés (1990), a Bécsi Dokumentum (2011), a Nyitott Égbolt Szerződés 2014. tavasz 199
