Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Egy békésebb világ eszközei. Fegyverzetellenőrzés, leszerelés és non-proliferáció (Gazdag Ferenc)
Egy békésebb világ eszközei non-proliferációval foglalkozik. Bár a bevezetőben Martonyi János külügyminiszter utal arra, hogy 2000-ben a KÜM már elkészítette a belső használatra szolgáló Non- proliferációs ABC-1,2 de a szélesebb nyilvánosság elé sohasem került füzetecske semmilyen tekintetben sem hasonlítható a jelen kötethez, amelynek mintáját inkább kell keresnünk Jozef Goldblat etalonként kezelt Arms Control Agreements: A handbook című, először 1983-ban kiadott munkájában.3 Az Egy békésebb világ eszközei című kötet műfajilag ugyanis a legnehezebb publikációk egyike: kézikönyv. Kár, hogy a szerkesztők a beszélő-magyarázó cím kedvéért lehagyták a címlapról e fogalmat, s csak „Köszönetnyilvánítás" oldalon szerepeltetik azt. A kézikönyvek műfajilag egy-egy tudományterület alapvető ismeretanyagát foglalják össze, témakörök szerint, olyan vonalvezetéssel, hogy az olvasó a kiadás időpontjáig terjedően az összes releváns ismerethez hozzájusson. Emiatt a kézikönyveket időről időre újra megjelentetik. Obiigát módon ez a kötet is az alapfogalmak - azaz a fegyverzetellenőrzés, a leszerelés (külön: teljes és végleges leszerelés), a non-proliferáció,4 a verifikáció, az exportellenőrzés és a biztonsági garanciák - definíciós leírásával kezdődik. A továbbiakban a fogalmi hierarchia és a fejlődéstörténet logikája következik, hasonlóan az ilyen jellegű, nagyszámú nemzetközi kiadványhoz. Sorrendben elsőként a történelmi előzményekről olvashatunk. E fejezet Rácz András bemutatásában a 19. század utolsó harmadáig követi a korlátozásokra tett erőfeszítéseket, részint a katolikus egyház, részint az államok részéről. A történelmi fejezet itt véget ér, s a további fejlődéstörténeti bemutatásokat az egyes fejezetek szerzőire hagyja, ami nem mindig használ a kötet koherenciájának. A következő fejezet a leszerelésben érintett multilaterális nemzetközi fórumokkal foglalkozik, ezeken belül is elsősorban az ENSZ-hez köthető háromszintű struktúrával: a tanácskozó Leszerelési Bizottsággal, a konszenzus keresésében és építésében érintett közgyűlési I. Bizottsággal és a szerződések letárgyalásáért felelős Leszerelési Értekezlettel. Értelemszerűen mindegyik szint szervesen illeszkedik az ENSZ szélesebb struktúrájába. A fejezetet jegyző Horváth Márk kissé rezignáltan állapítja meg, hogy az ENSZ-hez köthető mindhárom munkaszint komoly működési zavarokkal küszködik, elsősorban a multilaterális leszerelést övező „konszenzuskeresés erodálódása, s a tagállamok eltérő prioritásai" miatt. (42. o.) Az el nem kötelezett országok például a nukleáris leszerelést helyezik a központba, míg a nyugati országok a nukleáris proliferációt és a terrorizmust ítélik inkább veszélyesnek. A kötet legnagyobb fejezetét a nukleáris fegyverekkel foglalkozó rész adja. A két szerkesztő által megírt - külön kötetként is megálló - rész a nukleáris fegyverek proliferációjával, a nukleáris fegyvereket korlátozó szerződésekkel, a nukleáris eszközök és ismeretek terjedésének korlátozását célzó nemzetközi egyezményekkel, valamint az exportellenőrzést végző szervezetekkel foglalkozik. Az alapvető dilemma, 2014. tavasz 197
