Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS SVÁJC KONFLIKTUSA - Kiss J. László: Népszavazás után, népszavazás előtt - Svájc és az EU konfliktusa
Népszavazás után, népszavazás előtt döntésének megvalósítása és a bilaterális szerződések fennmaradása között. Christian Levrat, a szociáldemokraták vezetője szerint a svájciak a tömeges bevándorlás elleni kezdeményezést abban a tudatban fogadták el, hogy azok az EU-val megkötött bilaterális szerződésekkel összeegyeztethetőek.32 Nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a polgárok az Európa-politikát érintő alapkérdésekben újra az urnákhoz járulnak. A február 9-i népszavazás eredményét tehát nem lehet az EU és Svájc közötti szoros kapcsolatokról történő végleges lemondásként értékelni. Jellemző módon, a szavazást néhány nappal követő közvélemény-kutatás már arról tanúskodott, hogy a svájciak 74 százaléka a bilaterális szerződések felmondása ellen foglal állást.33 Yves Rossier svájci államtitkár a népszavazást követő brüsszeli látogatása során arról beszélt, hogy hazájában először annak a lehetőségét vizsgálják, hogy a népi kezdeményezés eredménye megvalósítható-e anélkül, hogy a munkaerő szabad áramlásáról szóló szerződést megsértenék. Egy második szakaszban pedig a munkaerő szabad áramlásáról szóló, a továbbra is fennmaradó és az újonnan tervezett szerződések alapján aláírandó megállapodás és annak következményei állnának a svájci megfontolások előterében.34 Az EU képviselői szerint az egyének szabad költözködéséről és a szabad munkahelyválasztásról szóló megállapodás nem tárgyalható újra, ám egy előnyösnek tartott forgatókönyv alapján Svájc és az EU szerződéseinek egy részét mégis újra lehetne tárgyalni. A károkozást határok között lehetne tartani, ám az alpesi ország számára a további belpiaci integráció útja zárva maradna - ez többek között az áramgazdaságot és a bankokat érintené.35 Svájc mint lehetséges modell az Unió intézményes kapcsolataiban Nem kétséges, hogy a 2014. február 9-én tartott népszavazás tehertételt jelent Svájc és az Unió viszonyában, ám az EU stratégiai megfontolásai szempontjából a konfliktus modellesetté is válhat olyan harmadik államok esetében, amelyek a belpiac részeseivé kívánnak válni, ám teljes politikai tagságra nem törekednek, vagy azt az Unió nem tartja kívánatosnak. Ilyen módon az alpesi ország és az EU közötti kapcsolatokról folyó jelenlegi vita nem csupán egyszerű konfliktus, hanem Brüsszel számára esélynek is tekinthető az integrációhoz csak lazán kötődő államokhoz fűződő intézményes kapcsolatok modelljének kidolgozására. Következésképp az ilyen modell nem csupán a svájciak számára nyújt választási lehetőséget az integrációpolitikai kérdésekről szóló népszavazások idején, hanem - az azonos vagy hasonló játékszabályok következtében - az integrációra még nem érett vagy éppen a mélyülő integrációban „megfáradt" országoknak is. Svájc esetében az ilyen típusú viták már a népszavazás előtt is előrehaladott stádiumban voltak. Az EU kezdeményezésére tervbe vették egy Bern és Brüsszel közötti tárgyalássorozat 2014. tavaszi megkezdését azzal a céllal, hogy egy megállapodás útján 2014. tavasz 191
