Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS SVÁJC KONFLIKTUSA - Kiss J. László: Népszavazás után, népszavazás előtt - Svájc és az EU konfliktusa
Kiss ]. László Ennek jegyében az Európai Bizottság az óvatos nyomásgyakorlás politikájába kezdett: felfüggesztette a svájci diákoknak az Erasmus csereprogramban, illetve a svájci vállalatoknak az Unió kutatástámogatási programjában való részvételét. Ezzel a bizottság közvetlenül arra a berni bejelentésre reagált, hogy Svájc a népszavazás eredménye következtében az eredeti formában nem írhatja alá az EU-val kötött szerződés jegyzőkönyvét, azaz a munkaerő szabad áramlásáról szóló szerződést nem terjesztheti ki Horvátországra, jóllehet erre eredetileg 2014 nyarán kerülhetett volna sor. Evangelos Venizelos görög külügyminiszter, az EU hivatalban lévő tanácselnöke ugyanakkor közölte a svájci kormánnyal, hogy az Európai Unió nem fogadhatja el, hogy Svájc Horvátországot másként kezelje, mint az Unió másik 27 tagállamát. Az Európai Unió lépései, ha korlátozottak is, mégsem lebecsülendőek, mivel 2007 és 2013 között Svájc az Uniótól több mint 1,8 milliárd euró kutatási pénzt kapott, és évente háromezer svájci diák részesült Erasmus-ösztöndíjban. Sőt, az Erasmus-program tervezett bővítésében a jövőre vonatkozóan már négyezer-ötszáz svájci diák részvételét irányozták elő. A két program fontosságát jól mutatja, hogy az EU intézkedései nyomán áthidaló megoldásként Bern a központi költségvetésből szándékozik a hiányzó ösztöndíjak anyagi fedezetét és a kutatási pénzeket biztosítani.29 Az Európai Bizottság szóvivője világossá tette, hogy Svájcnak az Erasmus-program- ban és a „Horizon 2020" kutatási programban való részvételi joga közvetlenül összefügg a minden uniós polgárnak megjáró azon joggal, hogy Svájcban telepedhessen le és ott kereshessen magának munkát. Az Unió egy további ellenlépése az volt, hogy levette a napirendről azokat a tárgyalásokat, amelyek Svájcnak az európai árampiacba történő integrációjáról folytak. A népszavazást követően a Svájci Néppárt vezetői az EU várható ellenlépéseinek tudatában sem szűntek meg hangsúlyozni a követeléseik, nevezetesen a bevándorlás mennyiségi korlátozásának szükségességét. Toni Brunner, a Svájci Néppárt vezetője egy interjúban kijelentette, hogy a kormánynak nyolc állam - közöttük a visegrádi országok és Szlovénia - esetében meg kell hosszabbítania azokat a bevándorlási korlátozásokat, amelyek különben júniusban lejárnának, mivel feltételezése szerint ennek hiányában Bernnek onnét, továbbá 2016 nyarától Romániából és Bulgáriából, a tömeges bevándorlás hullámaival kellene szembenéznie.30 A Svájci Néppárt alelnöke, Christoph Blocher a Der Spiegel hírmagazinnak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy „gyarmati szerződést nem kötünk". Svájc végül revíziós klauzulával és felmondási határidővel kiegészítve írta alá a megállapodást. Ha felbontaná az EU a szerződéscsomagot - így Blocher -, akkor a Svájccal fennálló, saját szempontjából fontos tranzitegyezménye kerülne veszélybe.31 A svájci szociáldemokraták más hangot ütnek meg, és szerintük egy újabb, a „népszavazásról szóló népszavazás" is számításba jöhet, mielőtt az EU-val kötött bilaterális szerződéseket felmondaná az állam. A svájci népnek választania kellene a népszavazás 190 Külügyi Szemle
