Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Bóta Zsolt: Mit várhatunk az új német kormánytól Európa-, kül- és biztonságpolitikai téren?
Bóta Zsolt Német részről persze vitatják az aggodalmak megalapozottságát, mondván: az innovatív német gazdaság az exporton keresztül nagymértékben járul hozzá a globális gazdasági növekedéshez. További védekező érve Berlinnek az, hogy igenis pörögni fog a belső fogyasztás, mivel az elmúlt négy évben takarékoskodón kezelt területeken szándékoznak változtatni: az infrastruktúrába történő állami beruházások, az úthálózat és a vasútvonalak korszerűsítése szükségességét immár Berlinben is belátják. Elsősorban persze azért, mert az infrastruktúra gyenge pontjai már az exportteljesítmény fenntarthatóságát veszélyeztetik. Energiapolitikai fordulat európai kihatásokkal, avagy a családfő új öltönye Merkel előző kancellárságának félidejétől a második legfontosabb téma (az európai gaz- daságiválság-kezelés után) az energiapolitikai fordulat (Energiewende) volt. A fukusimai sokk és az azt követő németországi környezetvédő tömegdemonstrációk hatására, valamint a Zöldek népszerűség-növekedésének ellensúlyozására a korábban meglehetősen atomenergia-barát kereszténydemokraták 180 fokos fordulatot vettek. Lényegében az európai partnerekkel való egyeztetés nélkül döntöttek a nukleáris erőművek fokozatos leállításáról. A harmadik Merkel-kabinet továbbviszi a folyamatot (nem volt ezzel kapcsolatban számottevő nézetkülönbségük a szociáldemokratákkal): a kormányprogram célul tűzte ki, hogy a villamosenergia-felhasználásban a jelenlegi 25 százalékról 2025-ig 45 százalékra, 2035-re pedig legkevesebb 55 százalékra kell emelni a megújuló energiafajták arányát.3 A német energiafordulatnak természetesen van európai kihatása, belső piaci és jogi vetülete, sőt kötelezettségszegési eljárási vonatkozása is. 2000 óta van hatályban a megújuló energiára vonatkozó törvény (Erneuerbare-Energien-Gesetz, EEG), amelynek egy kisebb reformját határozta el egy január végi zárt kormányülés. Miért is volt erre szükség? Azért, mert az EEG-ben az energiafogyasztókra kirótt járulék jelentősen megemelte a fogyasztói árat, s emiatt nőtt az aggodalom a társadalomban, hogy a kormány az energiaátállás költségeit a magánháztartásokra és a kis- és középvállalatokra hárítja át. Az Európai Bizottságnak is feltűnt, hogy aránytalanul oszlanak meg az energiaátállás költségei, és eljárást indított Németország ellen. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy a nagy német cégeket a kormány felszabadítja a megújuló energiaforrások bővítésének költségei alól, miközben az állampolgároknak tavaly háztartásonként 220 euróba került az „ökoáram".4 Ez annyi pluszkiadást jelent, mint ha - mondjuk - évente egyszer lemondanának a családfő új öltönyének beszerzéséről. A reform az alapvető céloktól nem tér el, de csökkenteni szándékozza a megújuló energiaforrások támogatását. Eddig az a vállalat, amelyik a saját erőművében, maga termelte meg az üzemében felhasználásra 18 Külügyi Szemle
