Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS SVÁJC KONFLIKTUSA - Kiss J. László: Népszavazás után, népszavazás előtt - Svájc és az EU konfliktusa
Kiss ]. László A népszavazásra adott reakciók elsősorban az EU és Svájc közötti kapcsolatok lehetséges nehézségeit tükrözték, ám azok más jelenségekkel is kapcsolatba hozhatóak. Ez a svájci típusú magatartás ugyanis az Unió több más tagállamában is megtalálható és azzal párhuzamba állítható. A svájci népszavazás eredményét számos politikai erő egyfajta jelzőtűznek tekintette. Nem túlzás azt állítani, hogy Svájc státusa nem áll távol attól, mint amit számos konzervatív brit politikus a maga országa számára is szívesen elfogadna. A szélsőjobboldali belga Flamand Érdek (Vlaams Belang) párt a svájci népszavazás eredményében annak megerősítését látta, hogy a 2014. évi májusi választások után - további pártokkal szövetségben - egy nagy euroszkeptikus frakció jöhet létre az Európai Parlamentben. A demokratikus svájci népszavazás eredménye a francia jobboldali populista táborban is megerősítésként hatott. Marine Le Pen, a Nemzeti Front (Front National) elnöke a népszavazás eredményét „a népnek az EU elitjei és technostruktúrája feletti győzelmeként" ünnepelte, és hasonló kvótarendszer bevezetését sürgette Franciaország esetében is. Le Pen hozzáfűzte, hogy az EU tehetetlen, mivel a svájciak fellázadtak a személyek szabad áramlásának dogmájával (!) szemben, és ironikusan azt a kérdését tette fel, hogy vajon az EU most a svájci határok megnyitására páncélosokat küld-e. Nem arról van szó, hogy falakat állítsunk - fejtegette Marine Le Pen -, hanem arról, hogy legyen egy ajtó, amit a mindenkori érdekek szerint zárni és nyitni lehet, és ez az, amit szuverenitásnak nevezünk. Figyelemre méltó, hogy a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy miniszterelnöke, Francois Fiiion nem mondott ellent Le Pen érveinek, sőt megerősítette, hogy teljesen normális, ha a svájciak a határaikon belül csökkenteni kívánják a külföldiek számát, s eljött az idő, hogy az EU is komoly bevándorlási politikát folytasson és kvótákat vezessen be.25 A legtöbb uniós tagországban a külföldiek részaránya nem olyan magas ugyan,26 mint Svájcban, ám ennek ellenére alig van olyan nyugat-európai EU-tagállam, amely a bevándorlás szabályozásának kérdését az elutasítás és a megosztó társadalmi vita kockázata nélkül népszavazásra bocsáthatná, s nem kellene szembenéznie a társadalmi kohézió és önazonosság fenntartásának, valamint a versenyképességhez elengedhetetlen humántőkeimport egyidejűleg jelentkező és gyakran egymással ütköző követelményeivel. A globalizálódás mértékét tekintve Európa nem nagyobb a világban, mint Svájc az európai kontextusban. Svájc példája abban a tekintetben is tanulsággal szolgál, hogy az aggodalmak nem a gazdasági válság nehézségeire adott átmeneti reakciók. A svájciak ugyanis a válság közepette is irigyelésre méltó anyagi jólétben éltek, mégis egy restriktiv magatartás mellett döntöttek. Az Európai Unió szempontjából a migrációról és a szuverenitásról szóló vita azért is kényes, mert egyszerre több fronton folyik. Az első fronton, a bürokratizálódás és a túlszabályozás kérdéseiben, az Uniót érő klasszikus kritika új minőséget ért el, mert nem csupán a hagyományos pártok, hanem az olyan újak keretében, mint a 188 Külügyi Szemle
