Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Hausmann Robert e.V., a továbbiakban: DIG) és izraeli testvérszerve, az Izraeli-Német Társaság. Fő céljuk, hogy a két ország kapcsolatát a közélet és a kultúra témakörében elmélyítse, e tevékenységet az Izraelről, valamint a Közel-Kelet eseményeiről szóló fórumok szervezésével mentorálva. Emellett a német-izraeli politikai-kulturális és diákcsereprogramokat támogató intézkedésekkel és a rasszizmus, extrémizmus és antiszemitizmus elleni fellépéssel igyekeznek a két fél közötti kooperációt erősíteni. A DIG az elnökségből és a közgyűlésből áll, valamint különleges egységét képezi az ún. Fiatalok Fóruma, amely a 14-35 év közötti németek és izraeliek szorosabb együttműködését kívánja elősegíteni.67 1977-ben szintén a „normalizáció" intézményesülését bizonyító, társadalmi jellegű szervezetként alakult meg a Német-Izraeli Munkakör a Közel-keleti Békéért (diAk) munka- csoport.68 A további társadalmi jellegű „normalizációt" segítette az 1971-ben, Izraelben először megrendezett német kulturális hét és a tel-avivi Német Történelem Minerva Intézetének megnyitása. A „normalizáció" egy másik eleme a német-izraeli testvérvárosi együttműködések terjedése.69 Szintén a két nép közötti társadalmi „normalizációhoz" járult hozzá 1978-ban a tel-avivi, majd 1985-ben a jeruzsálemi Goethe Intézet, illetve 1981-ben az első Hivatalos Német-Izraeli Tankönyvbizottság létrehozása.70 A kapcsolat „normalizálhatatlansági" pillérének krónikája Az emlékezetkultúra és a kapcsolatok egyedi eredete a pragmatikus kapcsolatok ellenére több olyan sajátosságot szolgáltatott a viszony alakulásának a hidegháború során, amely a két állam közös érdekein túlmutat. A kapcsolatot formáló „normalizálhatatlan- ság" pillérét már a hidegháborús éra idején is két, különböző jelenségcsoportra tudjuk bontani: az egyik a kapcsolat egyediségének a viszonyra ható különösen pozitív, a másik a negatív indikátora. A „normalizálhatatlanság" pozitív esete az 1965 után is megmaradó, kompenzatív jellegű nyugatnémet kifizetések Izrael részére. Különös figyelmet szenteltek az NSZK- ban arra, hogy a nemzetiszocialista vészkorszak meghurcoltatása következtében munkát vállalni nem tudó, Izrael területére bevándorolt, új állampolgárok egzisztenciájához hozzájáruljanak. Az egyösszegű kifizetések körülbelül fele került ingatlanpiaci befektetésekbe - amely a számviteli értelemben vett összes izraeli ingatlanbefektetés 20 százalékát adta -, ezzel is hozzájárulva az izraeli gazdaság ösztönzéséhez.71 Azonban a soá közös öröksége nem csak pozitív értelemben determinálta a németizraeli tandem „működését". Az egyedi kapcsolathoz kötődő negatív események sora tulajdonképpen Adolf Eichmann elfogásával és perével kezdődött, amely a német múlt ejtette sebek ismételt feltépését jelentette. A Ben Gurionnal ápolt személyes jó kapcsolata ellenére fejezte ki Konrad Adenauer a nemtetszését az esettel összefüggésben.72 Ezt a Willy Brandt kancellárságával kezdődő lehűlés időszaka követte. 1973-ban, a negyedik arab-izraeli háború során a szövetségi kormány megtiltotta az Egyesült 156 Külügyi Szemle
