Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban bekövetkező sajátságos pozitív és negatív fejlemények generálójaként, valamint kizárólagosan a vizsgált relációt meghatározó kérdések kontúrjaként, éppen a kapcsolat normáktól és morális impulzusoktól való vezéreltségének megtestesüléseként tekintendő. A német-izraeli kapcsolatok retrospektív megközelítésben A kapcsolatok „hagyományos normalizációs" pillérének krónikája A „tradicionális normalizáció" folyamata vezetett el a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez.60 A két állam közötti virágzó gazdasági kapcsolatok tartóssá váltak, a devizaszegény Izrael legnagyobb tőkeimportőre 1973-ig az NSZK maradt.61 A gazdasági kapcsolatok stabilizálását és elmélyítését mutatja, hogy 1966-ban aláírták a német-izraeli gazdasági együttműködésről és fejlesztési segélyezésről szóló megállapodást, valamint hatályba lépett a jövedelemre és az iparűzési adóra vonatkozó kettős adóztatás kiküszöböléséről szóló egyezmény.62 1967-ben létrehozták a Német-Izraeli Ipari és Kereskedelmi Kamarát, mely feladatul kapta az izraeli külkereskedelmi mérleg negatívumának csökkentését. Ezzel szinte egy időben jött létre a Német-Izraeli Gazdasági Társaság, valamint 1975-ben a német és az izraeli szakszervezet (DGB, illetve Histradut) közötti partnerséget formalizálták egy együttműködési megállapodás keretében.63 A német-izraeli gazdasági pragmatizmus további elemeként írták alá a hetvenes években a tudományos és technológiai, az átfogó, a kétoldalú szociális és társadalombiztosítási, valamint szállítási megállapodást. A pillérhez rendelhető az NSZK és Izrael közötti, 1985. évi mezőgazdasági megállapodás is.64 A „normalizáció" politikai dimenzióját kezdetben a pártok közötti stratégiai partnerségek adták, az első ilyen a két baloldali párt, az SPD és a Mapai között alakult ki 1957/58-ban, amit a jobboldali CDU és Likud közötti kötelékek kialakításának megkezdése csak 1977-ben követett.65 A politikai jellegű normalizáció legmagasabb fokát a személyes látogatások megkezdése mutatta: az izraeli külügyminiszter 1970-ben látogatott először német földre, majd 1971-ben a német külügyminiszter a Szentföldre. A legmagasabb rangú államférfiúi látogatások 1973-ban kezdődtek: ekkor utazott Willy Brandt kancellár Izraelbe, majd 1975-ben Yitzhak Rabin érkezett - első izraeli kormányfőként - Bonnba, hivatalos programra.66 A hetvenes évek elejétől a kormányzati szintű kölcsönös látogatások - ugyan változó intenzitással - állandóvá váltak. Katonai téren is találhatóak egyértelműen a kapcsolatok „normalitásához" hozzájáruló folyamatok: ilyen volt 1976-ban a katonai attasé intézményének létrehozása a diplomáciai kapcsolatokban. A társadalmi szintű kapcsolatok elmélyítését segítette az 1966-ban létrehozott, máig is jelentős szerepet betöltő Német-Izraeli Társaság (Deutsch-Israelische Gesellschaft 2014. tavasz 155
