Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban Ennek a „bűnösségtudatnak" fontos részeleme az ún. holokausztidentitás. Ez a németek és a zsidók kapcsolatában elszenvedett olyan egyedi traumán alapul, amely eleinte sajátosan negatív keretet, majd az 1950-es évek közepétől a „normalizálódó"27 németizraeli kapcsolatnak is meghatározó környezetet adott. A holokausztidentitás jellegéből következik, hogy a német-zsidó/izraeli viszony eleinte egy áldozat-tettes kapcsolatnak volt megfeleltethető. A múlt feldolgozásának kiterjedésével ez a kapcsolat megváltozott, mivel azt mindkét állam és nép átértékelte. Az áldozat-tettes viszony átalakulása lehetővé tette az Izrael és NSZK közötti, számos szakpolitikai területen történő együttműködést, a diplomáciai kapcsolatfelvételt, valamint a német és az izraeli társadalom közötti sűrű érintkezést. így a „kemény" áldozattettes paradigmát a későbbiekben lassan felváltotta a múltbeli tettekért vállalt felelősség „puha" koncepciója. Ez utóbbi a 21. századra teljesedett ki, lehetővé téve a kapcsolatok „új normalizációját" is. Részben ehhez kapcsolódik, hogy az újraegyesítés időszakában és azt követően, heves vitáktól övezve ugyan, de felerősödött a „második világháború lezárását igénylő gondolkodásmód". Ez először az 1980-as évek történészvitájában (Historikerstreit) jelent meg, melynek során a nemzetiszocialista múlt (kritikai) historizálására, illetve a „bolsevik osztálygyilkosság" és a hitleri „faji gyilkosság" összehasonlítására tettek próbát. Ráadásul a háború után felnövő német generáció politikai elitjének hatalomra kerülésével28 felmerült az ún. új érintetlenségről és a generációs különbségről, vagyis ennek a nemzedéknek a történelmi „ártatlanságáról" és a „késői születés kegyelméről"29 szóló gondolkodás.30 Az NSZK ennek ellenére erősen törekszik az emlékezet élénken tartására: az oktatásban és a médiában továbbra is intenzíven foglalkoznak a holokauszttal.31 Ugyanakkor az emlékezetkultúrával kapcsolatos oktatáspolitikát nehezíti az egyre multikulturáli- sabbá váló német társadalom, amelynek színességében32 különböző felfogás- és áldozatképek élnek a második, világháborúról.33 Az emlékezéskultúra és a holokausztidentitás átszövi a német-izraeli kapcsolat egyediségét adó másik két pillért: a napi és a történeti politika viszonyát; a normalizál- hatatlanság-normalizáció dichotómiáját. „Geschichtspolitik" és „Tagespolitik" Annak eldöntése, hogy a német-izraeli kapcsolatokban még mindig igaz-e, hogy inkább a történelem írja a politikát, mint a politika a történelmet, jelentős mérlegelést igényel. A mérlegelés hátteréül a morális történelmi politikát állítjuk szembe a pragmatikus napi politikával.34 A történelmi politika a holokauszt politikai funkcióját jelenti, amely hatással bír a napi politikára is. Ennek megvalósulását mutatja, hogy a múlt erejének jelenformáló 2014. tavasz 151
