Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Hausmann Róbert befolyása az aktuális események körülményeire és fogadtatására, valamint a közvéleményre is hatással van.35 A történelmi politika mindkét oldalon megjelenik a politikai vezetők beszédeiben, illetve a két állam gyakorlati politikájában. A beszédek szintjén ez megfigyelhető volt, amikor a korábbi izraeli államelnök, Moshe Katsav arról értekezett, hogy a német oktatáspolitika - amely tisztában van a német államnak a holokauszttal, illetve az Izrael Államért viselt felelősségével kapcsolatos elszámoltathatóságának - érzékeli, hogy magasabb értékeket kell közvetítenie a fiatalabb német generációk felé.36 Egy másik beszélgetésben Joschka Fischer jelentette ki, hogy nem fél a generációváltások okozta, a kapcsolatokra kihatással bíró múltelfojtástól. Ezt azzal indokolta, hogy a kollektív emlékezet mélyen gyökerezik mind a német, mind az izraeli nemzetben, és az Auschwitz miatt érzett német felelősség előli megfutamodás nem lehetséges, mivel az a német történelem részét képezi. A korábbi német külügyminiszter hangsúlyozta azt is, hogy a németeknek a német zsidó közösséggel való kapcsolata is központi szerepet játszik mint a történelmi politika jelenbeli megtestesülése.37 A kollektív emlékezet jelenléte azonban ma már nem épülhet egy „bűnös" német társadalomképre. Komoly hiba lenne e kifejezés további használata a 21. században felnövő generációkra. A múltért való felelősségtudat egy sokkal alkalmasabb kifejezés.38 Ugyanakkor a napi politika az 1990-es évektől felerősödött: az aktuális eseményekkel kapcsolatban betöltött szerepe meghatározóvá vált, a pragmatikus együttműködések száma a két ország közötti kötelék egyre több politikaterületre kiterjedő, nagyfokú intézményesülésével39 megsokszorozódott. A kapcsolat azonban - a trend ellenére - nem függetleníthető a történelmi politikától, hiszen maga a viszony sem függetleníthető a történelemtől. A történelmi és a napi politika koncepciójának újszerű megközelítését adja a „megbékélés modellje":40 ez alapján a különleges kapcsolatokat a történelem, a politikai vezetés, az intézmények és a nemzetközi kontextus fényében lehet vizsgálni. A kapcsolatok konfliktus utáni újjáépítésében három egymást követő szinten jelenik meg a történelem szerepe: a múlt mint inger; a sérelmek elismerése; valamint a történelem mint jelen formájában. A modellben a megbékélésnek két oldala fedezhető fel: a morális, amely kiemeli a történelem politikaalakító szerepét, illetve a történelem jelentőségét kisebbítő pragmatikus.41 Ez egyfajta leképezése a történeti és a napi politikának. A „normalizáció" fogalma, a „normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja” A „normalizáció" fogalma a nemzetközi politikaelmélet területén sokrétű. „A »norma- litás« kérdése szoros kapcsolatban áll azzal a kérdéssel is, hogy az újraegyesült Németország képes-e megszabadulni a hitleri múlt azon »veleszületett« sajátosságaitól, amelyek a »régi« Szövetségi Köztársaság történetében egyszerre jelentették a korlátokat" és 152 Külügyi Szemle
