Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Hausmann Róbert Különös figyelmet szentelt Feldman a kapcsolatok tartósságának vizsgálatára, a relációban jelentkező krízishelyzetek ellenére is töretlen együttműködés eseteire.19 E szemponthoz járul hozzá Joschka Fischer kijelentése is, miszerint Németország Izraelhez fűződő viszonya nem párthovatartozás kérdése, mivel az a német politika széles körű konszenzusán nyugszik, és e tekintetben mindegyik szövetségi kormány alapjaiban véve ugyanazt az álláspontot képviseli, mint az elődei.20 Szintén a különleges kapcsolatok vizsgálati szempontjaként jelölte meg Feldman a kapcsolatok végetérésének lehetőségét és módját. Véleménye szerint ezt a tényezőt főként a bilaterális keretek felől a multilaterális keretek közötti kooperációk felé való elmozdulás segítheti elő.21 Feldman keret- rendszerében az említett szempontok a „normalizálhatatlanság" pillérét jelenítik meg. Feldman azonban negyedik szempontként a különleges kapcsolatok természetének, vagyis a külpolitika egyes szegmenseinek vizsgálatát jelölte meg. Szerinte az egyes politikaterületek úgy lehetnek a „normálishoz" képest pozitívan deviánsak, hogy az egyik fél a másik számára különösen sok mennyiségi vagy minőségi jellegű többletet biztosít a bilaterális kapcsolat keretei között.22 A kutató könyvében ezt a helyzetet kedvező bánásmódként definiálja.23 Az AICGS professzora által a különleges kapcsolatokra alkotott elemzési keretrendszert - a „normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" elemzési rendszerbe történő beágyazása céljából - a német-izraeli reláció vizsgálata kapcsán saját szempontokkal egészítem ki. Feldman a vizsgálandó politikaterületként a védelmi, a gazdasági, a tudományos-technológiai, a kulturális és a diplomáciai dimenziókat jelölte ki.24 E területeket - Feldmantól eltérően, aki, tagadva a német-izraeli kapcsolatok egyediségét, annak különlegességének bizonyítására használta azokat - az „új normalizáció" jelenségének vizsgálati területeinek tekintem, hangsúlyozva, hogy a „normalizálhatatlanság" e politikadimenziók működését is átszövi. Bizonyára épp az egyedisége következtében nem lehet a német-izraeli reláció főbb kérdésköreit teljesen általánosítani, ezért Feldman koncepcióját - saját értelmezéssel és kiegészítéssel - a poszthidegháborús időszak elemzési kereteként használom fel.25 A német-izraeli kapcsolatok teoretikus megközelítésben - egyediségük három pillére Az emlékezéskultúra és a holokausztidentitás A német-izraeli kapcsolatokat vitathatatlanul körülöleli az emlékezéskultúra. „A nemzetiszocialista múlt »bűnösségével« való állandó foglalkozás oda vezetett, hogy a kérdés - ha vitatható módon is - az NSZK identitásának, illetve az arról folyó viták részévé vált."26 150 Külügyi Szemle
