Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KULTURÁLIS KAPCSOLATOK - Masát András: Nemzetközi felsőoktatási projektmodell a német-magyar kapcsolatok rendszerében: az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem, Budapest
Masát András A projektmodell legfontosabb kérdése ugyanakkor az oktatási struktúra kialakítása, folyamatos újítása, mert a hallgatók idevonzása alapvető feladat. Ebben a vonatkozásban nagy a kihívás, amely elsősorban abban áll, hogy az Andrássy - saját alapképzés híján - más egyetemek BA-hallgatói számára olyan mesterkurzusokat tudjon kínálni, melyek felkeltik az érdeklődést, tehát aktuálisak, és valamilyen módon többletet jelenthetnek egy „átlagos" egyetem kínálatához képest. A német szaknyelv elsajátítása persze az egyik legfontosabb, de ma már nem feltétlen a legfőbb szempont a felvételre jelentkezőknél, hiszen németül Németországban és Ausztriában is folytathatnak egyetemi tanulmányokat - nemcsak a magyar, hanem a szomszédos országok diákjai is (különösen pl. Szlovénia és Horvátország BA-hallgatói, a geográfiai és a tradicionális helyzet folytán). Ezért különös jelentősége van annak, hogy a bevezetőben már említett célokat, tehát az összehasonlító szemléletet és a gyakorlati képzés kiemelt tényezőként való kezelését az Andrássy Egyetem olyan oktatási struktúrában és olyan tartalommal kínálja, hogy azok valamilyen módon a többlet-(Európa-) tudás, többlet-(Európa-)készség elsajátításának lehetőségét mutassák. Ez tulajdonképpen az Andrássy-pro/eH lényege, mely valóban egyben egy lehetséges modellt kínál. Ennek a modellnek a felsőoktatási- jogi-pénzügyi feltételei azonban természetszerűen nem kidolgozottak, jelenleg csak az Andrássyra érvényes, egyedi megoldások léteznek. Az Andrássy Egyetem egész oktatási nagyságrendje és struktúrája nehezen, csak engedményekkel ágyazódik bele a magyar felsőoktatási rendszerbe. Ennek több oka van: kis intézményről van szó, alig 200 hallgatóról, és ennek megfelelő oktatói gárdáról, s ez utóbbi külföldi tagjai egy-egy külföldi egyetem magyarországi megbízatással rendelkező „küldöttei" az Andrássy Egyetemen. Ez nemcsak az akkreditáció folyamatában jelent nehézséget (pl. „törzsoktatói státusz"), hanem - és főképp - az amúgy is hosszú távú és több évet igénybe vevő szakkínálati változásoknál: egy-egy új kurzus meghirdetése így hosszú távú tervezést igényel. Különösen, ha Magyarországon nem ismert vagy nem általános képzési formáról, annak bevezetéséről van szó, mert olyankor a magyar felsőoktatási jogrendszerbe való beilleszkedés hosszas egyeztetést igényel. Ugyanez a helyzet az oktatók „váltása"/cserélődése terén, a partnerországok vonatkozásában. Mindehhez járul a finanszírozás biztosítása. A pénzügyi struktúra is rendkívül összetett, hiszen az oktatók öt helyről kapják a fizetésüket, más és más pénzügyi feltételekkel. Az egyetem központi költségvetési terve ötéves pénzügyi megállapodásokon nyugszik az öt fenntartóval. Ezek összehangolása is megkülönböztetett - nem utolsósorban politikai - figyelmet igényel: öt fenntartó tartalmi várakozásait és pénzügyi lehetőségeit kell egyeztetni. A projektmodell vagy modellprojekt kapcsán felmerülő nehézségek ellenére nincs kétség afelől, hogy a sokszínű, sok irányból érkező impulzusokat, a sokirányú eszmeitartalmi és pénzügyi támogatást az Andrássy Egyetem az elmúlt években kiemelkedően hasznosította, és folyamatosan bizonyítja, hogy léte, a fent jelzett sokirányú szereppel és elvárással együtt, fontos és nélkülözhetetlen. 144 Külügyi Szemle
