Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Pócza Kálmán A Bundestag jogi bizottságában ebből kifolyólag az egyik leginkább vitatott pont az alkotmánybíróság jogállásának egyértelmű szabályozása volt. A vita táptalajául az alaptörvénynek az alkotmánybíróságra vonatkozó homályos passzusa szolgált, amelyből nem derült ki világosan, hogy a testület egy olyan alkotmányos szerv, amely teljes mértékű autonómiát élvez, vagy pedig beszámolási kötelezettséggel tartozik a szövetségi igazságügyi minisztérium felé - így az ebben az értelmezésben az alkotmánybíróság szervezeti és működési kérdéseiben is kompetens marad. A kormányzati anyagot elkészítő (később alkotmánybíróvá választott) Willi Geiger koncepciója szerint egyértelműen ez utóbbit foglalták volna törvénybe, míg az SPD-frakció javaslata az alkotmányos szerveket megillető, széles körű szervezeti autonómiával ruházta volna fel az alkotmánybíróságot.32 Az alkotmánybíróság autonómiájának ügye az önálló költségvetés és a bírák bérezése kapcsán már a törvény tervezetének vitájában is felmerült: bár a pénzügyminisztérium azt az álláspontot képviselte, hogy ne egy külön törvénybe, hanem az igazságügyi minisztérium bérszabályzatába foglalják bele az alkotmánybírák bérének szabályozását, ám végül a Bundestag nagy többsége elfogadta azt a megoldást, miszerint az alkotmánybírák fizetését a hivatalnoki bérezéstől elkülönülve szabályozzák.33 Végeredményben hosszas tárgyalások után, 1950 decemberére készült el a törvény kompromisszumos változata. A törvénytervezet előkészítésének elhúzódása több okra is visszavezethető; ezek közül a legfontosabb talán a hatalmas munkateher, illetve az, hogy az alkotmánybírósági törvény megalkotása előtt fel kellett állítani a rendes bíróságokat is, hiszen onnan érkezett volna a bírák harmada.34 Ez utóbbi törvényt pedig csak 1950 augusztusában sikerült elfogadni. Ráadásul 1950 júliusában az alkotmánybíróság szervezeti kérdésében megmerevedtek a frontok, így az említett egyeztető albizottságot kellett létrehozni, amelynek 1950 októberére sikerült a vitás kérdéseket feloldania.35 A kompromisszum eredménye egy 24 fős testület lett, a CDU és az FDP elképzeléseinek megfelelően, ám a bíróságot két ikerszenátusra osztották, amelyek önállóan működnek. Ezzel tulajdonképpen két külön alkotmánybíróságot hoztak létre. Bár az SPD nem csak jogászokat szeretett volna látni a testületben, a közösen kialakított változat értelmében a jogászi végzettség mindenféleképpen szükséges lett, ám csak nyolc bíró esetében volt követelmény a bíráskodási tapasztalat. Mivel a bírák neve nyilvános volt, a CDU engedett az eredeti elképzeléseiből, az SPD cserébe viszont belement abba, hogy különvéleményeket ne hozhasson nyilvánosságra a testület. Ugyanakkor épp elég homályosan fogalmazták meg az alkotmánybíróság jogállását is ahhoz, hogy mindkét fél elfogadja a tervezetet: „Az alkotmánybíróság a szövetség többi alkotmányos szervétől független és önálló bíróság."36 így aztán továbbra is nyitva maradt a kérdés, hogy vajon az alkotmánybíróság egy teljesen különálló alkotmányos szerv, vagy pedig egy rendes bíróság, amely betagozódik a bírósági rendszerbe.37 Amit nem sikerült eldönteni az alkotmány megalkotásakor, azt végül az alkotmánybírósági törvényben sem tudták 118 Külügyi Szemle
