Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Politika és alkotmánybíróság szabályozni. A bírák megválasztása az SPD elképzelései szerint alakult: a Bundestagban egy 12 fős választói testületre bízták a bírák személyéről szóló döntést, igaz háromnegyedes minősített többségre volt hozzá szükség. A Bundestag illetékes bizottságát a frakciók erejének arányában kellett megválasztani. A Bundesrat teljes ülésén, kétharmados többséggel választja meg a kompetenciájába tartozó 12 bírót. Végeredményben az SPD-nek még azt is sikerült elérnie, hogy nem a bírák fele, hanem csak harmada rendelkezzen bírói múlttal. A törvényt végül az 1951. február 1-jei ülésén fogadta el a Bundestag, és miután a Bundesrat is jóváhagyta, 1951. március 12-én jogerőre emelkedett.38 Az alkotmánybírák megválasztásának „misztériuma" Mivel az alkotmánybírák megválasztása az alkotmánybíróság felállításának talán a legnehezebb és egyben a politikailag legkényesebb kérdése volt, a testület tényleges működésének kezdete még tovább húzódott. A Bundestag illetékes, csak erre a célra létrehozott választóbizottságát (Wählmännerkommission) 1951. április 25-én alakították meg. Az arányos választási rendszer szerint létrehozott bizottságban a kormánypártoknak 7:5 arányú többségük volt (5 CDU-, 1 FDP- és 1 DP-tag állt szemben 5 SPD- képviselővel), ám a háromnegyedes minősített többségi szabályozás szerint legalább 9 fő szavazatára volt szükség ahhoz, hogy megválasszanak valakit alkotmánybírónak.39 A Bundestag választóbizottságának, illetve a Bundesratnak a tárgyalódelegációja 1951. július 3-ra állított össze egy olyan 24 fős kompromisszumos listát, amelyet mindkét testület minősített többsége jóváhagyott. A leginkább vitatott pontban azonban egyáltalán nem tudtak megegyezni: az alkotmánybíróság elnökének személye elhúzódó konfliktus tárgyát képezte.40 Az elnök személyétől eltekintve annak ellenére sikerült viszonylag gyorsan megállapodniuk a tárgyalódelegációknak, hogy a két nagy párt szakértői eltérően ítélték meg az első, illetve a második szenátus szerepét és jelentőségét. Míg a kereszténydemokraták és az FDP - Adenauer kancellárral és a szabad demokraták soraiba tartozó Thomas Dehler igazságügyi miniszterrel az élükön - úgy vélték, hogy az államszervezeti konfliktusok terén kompetens második szenátusnak lesz nagyobb a jelentősége, addig a szociáldemokraták úgy gondolták, hogy az alapjogi bíráskodásban kompetens első szenátus jelentősége lesz a későbbiek folyamán a nagyobb.41 A végeredmény pártpolitikai aspektusból nézve ezt a felfogást tükrözi: a felállítását követően az alkotmánybíróság első szenátusában hét alkotmánybíró volt az SPD-hez köthető, négy a kormánykoalícióhoz (három CDU/CSU-, egy FDP-jelölt), egy főt pedig semlegesnek lehetett tekinteni. A második szenátusban nyolc kormánypárti (a CDU/CSU által támogatott) jelölttel szemben állt három SPD-jelölt, és köztük is volt egy olyan alkotmánybíró, akit párt- politikailag nem lehetett kategorizálni. Természetesen a pártpolitikai kötődésen túl más szempontokat is figyelembe kellett venni a bírák megválasztásakor: a tartományok 2014. tavasz 119
