Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Politika és alkotmánybíróság is a Legfelsőbb Szövetségi Bírósághoz. A bizottság SPD-delegáltja, August Zinn viszont azzal érvelt, hogy ezek a feladatok nagyon is politikai jellegűek, így nem pusztán jogászi szakértelmet, hanem a laikus tagok által képviselt egyéb (elsősorban politikai) szempontokat is be kell építeni az alkotmányossági felülvizsgálati eljárásba. Ezért nem a hivatásos bírákból álló Legfelsőbb Szövetségi Bíróság, hanem a laikusokat is magában foglaló alkotmánybíróság kompetenciájába kell tartoznia a törvények alapjogi alkotmányossági felülvizsgálatának.15 Végeredményben a Parlamenti Tanács illetékes jogi bizottsága - meggyőző többséggel (14:5 arányban) - nemcsak a két bírósági szerv elválasztásáról döntött, hanem amellett is letette a voksát, hogy az ily módon elkülönült, laikus bírákat is magában foglaló alkotmánybíróság kompetenciája maradjon a szövetségi és a tartományi törvények alkotmányossági felülvizsgálatának jogköre.16 E szervezeti és a vele egybekötött kompetenciakérdés mellett nem született megegyezés a „laikus" és a hivatásos bírák pontos arányáról sem, így végül - a herrenchiemseei tervezettel ellentétben - nem került bele az alaptörvénybe ennek szabályozása. A kérdés eldöntését az egyszerű többséget igénylő alkotmánybírósági törvényre hagyták. Hosszabb vitát váltott ki a harmadik kérdés: a bírósági rendszer többi részében tevékenykedő bírák felelősségre vonhatóságának ügye. Carlo Schmidt, a szociáldemokraták képviselője a bizottságban kiállt ugyan a hatalommegosztás elve mellett, de szerinte intézményi garanciákat kell beépíteni a rendszerbe, amelyek megakadályozzák, hogy a rendes bíróságok bírái visszaéljenek a hatalmukkal, és egy elnyomó rezsim szolgálatába álljanak. A Walter Menzellel közösen megfogalmazott javaslatuk szerint az alkotmány szellemisége ellen vétő bírákat fel lehetett volna menteni a hivatalukból.17 Mivel a kereszténydemokraták, sőt a szövetségesek képviselői is komolyan aggódtak amiatt, hogy ez a megoldás visszaélésekre adhat alkalmat, így, egy kompromisszumos megoldásként, a Bundestagnak megadták ugyan a felmentési eljárás megindítására vonatkozó kezdeményezés jogát, ám ilyen ügyekben az alkotmánybíróság lett kompetens. A döntést ugyanakkor nem egyszerű, hanem kétharmados többséggel kellett meghozniuk az alkotmánybíráknak. A Parlamenti Tanácsban lezajlott viták legfőbb eredménye az lett, hogy a német alkotmánybíróság nem tagozódott be a rendes bírói rendszerbe, hanem megőrizte önállóságát. Bár az alaptörvényben az igazságszolgáltatási fejezet részeként jelenik meg az alkotmánybíróság, feladatainak és jogköreinek tárgyalása a rendes bírósági rendszertől elválasztva, nem pedig annak részeként történik. A Parlamenti Tanács ugyanakkor olyan kérdéseket hagyott nyitva, amelyek szabályozását a későbbiek folyamán, az alkotmánybírósági törvényben látták kívánatosnak. Az alkotmánybíróságnak a német politikai rendszerben elfoglalt pontos helyét nem határozták meg. Az alkotmány 92. cikke mindössze arról szól, hogy az igazságszolgáltatást a bírákra bízzák. Ezt a hatalmat az alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság és az alkotmányban 2014. tavasz 115
