Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Pócza Kálmán és a törvényhozó hatalommal, így döntései kötelező érvényűek minden állami és alkotmányos szerv számára. Egyetértés mutatkozott abban is, hogy az alkotmánybíróság két szenátusába a Bundestag (a német parlament alsóháza) és a Bundesrat (Szövetségi Tanács) fele-fele arányban válasszon bírákat; a bírák ne tölthessenek be semmilyen funkciót más alkotmányos szervnél. Ugyanígy konszenzus alakult ki arról is, hogy a bírák legalább felének hivatásos bírónak kell lennie, azaz valamelyik szövetségi vagy tartományi bíróságról kell érkeznie.10 Abban ugyanakkor már nem tudtak megállapodni, hogy az alkotmánybíróság a bírósági rendszer szerves részeként legyen-e annak csúcsszerve, vagy attól elkülönülten álljon.11 A herrenchiemseei előkészítő testület tagjai alapvetően szakértői gyűlésként tekintettek magukra, ebből kifolyólag több kérdésben nem is kívántak döntést hozni. Nem véletlen, hogy a politikai szempontból kényesebb kérdések az 1948. szeptember 1-jén összeült Parlamenti Tanácsra maradt.12 Már e tanács plénumán is jól kivehetőek voltak a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata-polgári liberális demokráciakoncepció, illetve ezek részeként az alkotmánybíróságokra vonatkozó elképzelések közötti különbségek.13 A CDU-s képviselők java része az alkotmánybíróságra a hatalommegosztás rendszerének egyik olyan fontos elemeként tekintettek, amelynek teljes önállóságot kell élveznie, a törvényhozó hatalom nem gyakorolhat semmiféle ellenőrzést felette. A szociáldemokraták ugyanakkor - a párt munkacsoportjai által megfogalmazottak szellemében - elismerték ugyan a harmadik hatalmi ág csúcsszervének függetlenségét, de a bírákkal szembeni fenntartásukból, illetve a többségi modellre támaszkodó demokráciakoncepciójukból következően azt sem tartották elképzelhetetlennek, hogy az alkotmánybírákat a megválasztott parlamenti többség valamilyen formában felügyelje/ ellenőrizze. A Parlamenti Tanácsban az alkotmánybíróság ügyében a törésvonalak legtisztábban három kérdés kapcsán rajzolódtak ki: a bíróság szervezeti felépítése és kompetenciái, a laikus bírák kérdése, illetve a bírák felelősségre vonhatóságának kérdésköre váltotta ki a legtöbb vitát.14 A CDU szakértői egy, a rendes bírói szervezettől különálló alkotmányos szervként képzelték el a német alkotmánybíróságot, amelynek nem csak korábbi bírák lennének a tagjai, hiszen a felállítandó szerv kifejezetten politikai kérdésekkel is foglalkozik majd. Érdekes módon, éppen a laikus alkotmánybirák inkorporálása szolgáltatta az érvet arra is, hogy bizonyos kompetenciákkal ne ruházzák fel a szervezetet: Walter Strauß (CDU) elképzelése szerint ugyanis a törvények alapjogi szempontú alkotmányossági vizsgálatát nem az alkotmánybíróságnak, hanem a kizárólag hivatásos bírákból álló Legfelsőbb Szövetségi Bíróságnak (Oberster Bundesgericht) kellene végeznie, hiszen ehhez az alapjogi bíráskodáshoz valóban jogi szakértelemre van szükség. A Parlamenti Tanács illetékes bizottságában (Ausschuß für Verfassungsgerichtsbarkeit und Rechtspflege) Strauß ugyanerre hivatkozva utalta volna a szövetségi és a tartományi törvények, valamint a nemzetközi szerződések alkotmányossági felülvizsgálatának jogát 114 Külügyi Szemle
