Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - FÓKUSZBAN: CIPRUS - Botos Balázs: A ciprusi gazdasági összeomlás természetrajza
Botos Balázs • óriási infrastrukturális fejlesztések váltak szükségessé (új repülőtér, új mélytengeri kikötő kellett, a kommunikációs rendszer összeomlott, stb.); • az ország elvesztette idegenforgalmi szálláshelyeinek 82 százalékát; • minden bank csődben volt, miután elvesztek az elfoglalt területre korábban kihelyezett kinnlevőségeik; • a munkanélküliség elérte a 15 százalékot. A gazdaságpolitikai elemzések arra utalnak, hogy a legjelentősebb eltérés az 1974-et követő évek és a jelenlegi időszak között a kormány mozgásterének különbözőségében van. Akkoriban a növekedés érdekében teendő lépések tekintetében nemzeti konszenzus alakult ki a kormány, az üzleti szféra és a szakszervezetek között. Megegyeztek a korábbi bérek 25 százalékos csökkentésében, a bankok likviditási és tartalékképzési kötelezettségeinek lazításában, a kormány földet és pénzt adott új szállodák építésére, komoly infrastrukturális beruházások indultak, amelyek felszívták a felesleges munkaerőt. Kedvező fejlemény volt az is, hogy a libanoni háború miatt jelentős számú ottani üzletember települt át Ciprusra. Mindezek révén 1978-ra megszűnt a munkanélküliség, a gazdaság - az építőipari boom következtében - évi 5-6 százalékkal növekedett. 1980-ra a nemzeti jövedelem elérte az invázió előttit. A következő 20-25 évet nyugodtan nevezhetjük Ciprus gazdasági aranykorának. A gyorsan fejlődő pénzügyi szolgáltató szektor és a nemzetközi trendeknek megfelelően bővülő idegenforgalom révén a jövedelmek gyorsan nőttek. A közszférában dolgozók bére és egyéb juttatása messze magasabb volt a nyugat-európai átlagnál. A ciprusi középosztály (amelyhez a társadalom legalább 70 százaléka tartozik) komoly megtakarítást könyvelhetett el, s azt kedvező feltételekkel helyezte el a bankokban; ugyanakkor még kedvezőbb feltételekkel tudott hitelt felvenni, elsősorban ingatlanvásárlás céljára. A 2000-2005 közötti években a magánszemélyeknek a ciprusi bankokban felhalmozott adósságállománya meghaladta a nemzeti vagyon háromszorosát. 2004-ben Ciprus belépett az Európai Unióba, majd 2008-ban csatlakozott az eurózónához. Az ország gazdasága virágzott, és ebből a pozícióból könnyen vissza tudta verni azokat a javaslatokat, hogy az Európai Unióba történő belépést kössék ösz- sze a ciprusi kérdés rendezésével. A makrogazdasági mutatók jók voltak, és a 2008. évi elnökválasztást követően Tásszosz Papadópulosz korábbi elnök (2003-2008) jelentős költségvetési többlettel adta át a kormányzást az őt követő, kommunista elnöknek, Dimitrisz Hrisztofiasznak (2008-2013). Az új kormány a jelentős szakszervezeti nyomásra szinte korlátlan költekezésbe fogott. A szociális kiadások 2008 és 2010 között 1,5 milliárd euróról 3 milliárdra nőttek, ami a GDP 20 százalékát jelentette. A 2007. évi 3%-os költségvetési többlettel szemben 2009-et 6,1 százalékos deficittel zárta az ország. 2010-ben az Európai 134 Külügyi Szemle
