Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - EU 2013 - Kengyel Ákos: Előmozdítja-e a gazdasági integráció szabályozási kereteinek erősítése a politikai integrációt?
Kengyel Ákos A gazdasági válság és az új politikai környezet Fausto de Quadros, a Lisszaboni Egyetem Jogi Kara Jean Monnet-professzorának véleménye szerint a jelenlegi az integráció történetének legkomolyabb válsága. Az elmúlt hat évtizedben elért eredmények ellenére meg kell győzni az állampolgárokat az integráció jelentőségéről.15 A Lisszaboni Egyetem professzora szerint a politikai unióhoz - ami nem egyenlő a szupranacionális szint megerősítésével - új környezet kell. Az új politikai környezethez kapcsolódóan a következő alapfeltételeket fogalmazta meg: realizmus (a monetáris unió kerül veszélybe, ha nincs politikai együttműködés), bizalom (nélküle nincsenek beruházások), szolidaritás (interdependencia), alapvető jogok és értékek (az EU nem csak a piac és kereskedelem) és mindehhez gazdasági növekedés, társadalmi kohézióval és szociális védelemmel. Quadros megállapítása, hogy „több" Európa kell, de „jobb" is. Véleménye szerint szélesebb körű társadalmi párbeszédet kell kezdeni, amire jó alkalmat teremt az európai parlamenti választás. Meglátása szerint komoly problémákra figyelmeztet az EP-választásokon jellemző 40% körüli részvételi arány, amely ráadásul számos országban csak 30% körül alakul: vagyis az EU népességének mintegy 2/3-a nem érzi fontosnak az EP-választást. Quadros nagyon lényegesnek tartja, hogy a fiatalokat meg tudjuk szólítani, és ezáltal meg lehessen akadályozni azt, hogy a szélsőségesek pártján legyenek és EU-ellenessé váljanak. Daniela Schwarzer, a berlini Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézete EU-integráci- ós Kutatórészlegének vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági integráció fejlődésének jobb megértése érdekében a gazdaság strukturális és ciklikus különbségeit jobban kellene tanulmányozni. Az intézményrendszerrel kapcsolatban megállapította, hogy a többszintű kormányzási keretek fontossága megkérdőjelezhetetlen, de az eurózóna válságának kezelése kapcsán mélyülő együttműködés során a kormányköziség erősödött, ami problémás kérdéseket vet fel. A társadalmi hatásokat illetően a szolidaritásnak mindenképpen erősödnie kellene. Schwarzer kiemelte, hogy a válság miatt erősödik a populizmus és az egész „rendszerrel" szembeni elégedetlenség, tehát politikai válságról is szó van. A politikai együttműködés erősítéséhez véleménye szerint a tagállamokban működő pártok Európa-politikájának megváltoztatására lenne szükség. Othmar Karas, az Európai Parlament alelnökének véleménye szerint megfelelő hatáskörökre és költségvetési forrásokra van szükség az aktív szolidaritáshoz. Renacionalizálás vagy politikai unió között választhatunk. Meggyőződése szerint a gazdasági és szociális uniót kell elérni, ugyanakkor az eurózóna válságkezelése kormányközi megállapodások keretében történik, egyhangú döntésekkel, ami renacionalizálódást jelent - ehelyett az uniós szintű kereteket kellene erősíteni. 128 Külügyi Szemle
