Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - EU 2013 - Kengyel Ákos: Előmozdítja-e a gazdasági integráció szabályozási kereteinek erősítése a politikai integrációt?
Kengyel Ákos válságért felelősek. Meglátása szerint nagy kérdés, hogy az EU-szintű szabályok és intézmények erősödjenek-e, avagy sem; illetve hogy hogyan lehet összeegyeztetni a szolidaritást a hatékonyság javításával. Egyáltalán: milyen uniót akarunk? Hadfield véleménye szerint gyakorlatilag mindennap a többsebességes unióról beszélünk, és ezt kell többféle keretben, működőképesen fenntartani. A differenciált megközelítésre jó példa, hogy számos területen országspecifikus ajánlások vannak (pl. a hatos csomaghoz kapcsolódó intézkedések esetében, illetve a költségvetési hiány mérséklésének középtávú betartása kapcsán). Hadfield felhívta arra is a figyelmet, hogy egyes megállapodások eleve a hagyományos kormányköziségre és egyhangú egyetértésre épülnek, és nem vesz bennük részt minden tagország. A politikai unióhoz szükséges társadalmi és kulturális háttér A gazdasági és politikai integráció jövőjét nem lehet a társadalmi és kulturális összefüggések vizsgálata nélkül elemezni. Nagyon lényeges feladat az állampolgárok és az Európai Unió közötti szakadék áthidalása, az emberek mindennapjait is befolyásoló kérdések megvitatásában való minél szélesebb körű részvétel megteremtésének előmozdítása. Az állampolgárok nem szakadhatnak el a gazdasági és politikai területeket érintő döntésektől. Ugyanakkor - ahogy többen felvetik - Európának európaiak kellenek, vagyis az európai identitást kellene erősíteni. Ugyanis új generációk nőttek fel, akiknek az eredeti üzenet már kevés és semmitmondó lehet: vagyis új narratíva kell, mert az eddigi hagyományos üzenet, a „peace through trade" sikeres, de a 21. században már többre van szükség. Ahogyan Alberta Sbragia, a Pittsburghi Egyetem Jean Monnet-professzora megállapította: az európai identitás gyenge, a regionális identitás is csak néhány országban erős, továbbra is a nemzeti identitás a legerősebb. Nincs közös nyelv, vallás stb., ami összekötő erő lehetne. Sbragia rámutatott arra a jelenségre, hogy a válság kapcsán a problémákért jellemzően mindegyik tagországban az uniós szintet hibáztatják; ugyanakkor megjegyezte, hogy ez az Egyesült Államokban sincs másképp: a tagállamok ott is a föderális kormányzati szintet okolják a nehézségekért. Sbragia megállapítása szerint súlyos gondokat tükröznek azok a felmérési eredmények, amelyekből az derül ki, hogy 24 uniós ország lakosságának többsége érzi úgy, hogy nem számít a véleménye, és számos tagállamban (pl.: Görögország, Ciprus, Spanyolország, Portugália, Szlovénia, Románia vagy Bulgária esetében) a lakosság 10%-nál kisebb hányada gondolja csak azt, hogy jó irányba mennek a dolgok. Az ilyen rossz vélemények azt is mutatják, hogy az állampolgárok nem rendelkeznek kellő ismeretekkel az integrációról. A Pittsburghi Egyetem professzora szerint a hazai pártoknak van igazán nagy felelősségük a megfelelő tájékoztatásban, nekik kellene elfogadtatniuk és megmagyarázniuk Európát, mert csak ők rendelkeznek a kellő beágyazottsággal és ezáltal 226 Külügyi Szemle
