Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - EU 2013 - Kengyel Ákos: Előmozdítja-e a gazdasági integráció szabályozási kereteinek erősítése a politikai integrációt?
Előmozdítja-e a gazdasági integráció ... A politikai együttműködést befolyásoló feltételek A gazdasági integráció mélyüléséhez kapcsolódó új szabályozási keretek kiépülése a tagállamok közötti politikai együttműködés terén egyfajta egyetértés körvonalazódását is feltételezi. A politikai integrációról alkotott tagországi álláspontok azonban meglehetősen eltérőek. Maximiliano Bernad y Alvarez de Eulate, a Zaragozai Egyetem nemzetközi közjoggal foglalkozó Jean Monnet-professzora szerint az európai integrációs folyamathoz való viszonyt négy megközelítés alapján lehet kategorizálni: a föderalista, a pragmatikus, az euroszkeptikus és az eurofób („utálom Európát") hozzáállás szerint.11 Az a véleménye, hogy az első három normális hozzáállás, az eurofóbiát viszont meg kell állítani. Bernad professzor szerint nagyon fontos tudomásul venni, hogy Európa a különbözőség földrésze, éppen ezért a nemzeti érzékenységre tekintettel kell lenni az integráció fejlődése során, ugyanakkor meg kell érteni, hogy az EU 28 tagországa együtt erősebb és sikeresebb lehet. Wolfgang Wessels, a Kölni Egyetem Jean Monnet-professzora szerint az alapvető problémát az jelenti, hogy az integráció politikai végcélját sohasem vitatták meg. Wessels emlékeztetett arra a tényre, hogy az alkotmányszerződés kudarca után, annak módosítása során az államra utaló szimbólumok és fogalmak nem kerültek bele az alapszerződésbe, mert ezek „túl korainak" bizonyultak. A Kölni Egyetem professzora rámutatott arra, hogy a politikai unió kialakítása felé tett lépések során új intézményi egyensúlyra van szükség, és a hatalom és a vezetés egyértelmű legitimitását meg kell teremteni.12 Meglátása szerint az intézményi egyensúly terén annak vagyunk tanúi, hogy az Európai Bizottság kezdeményező szerepe gyengült, ugyanakkor ellenőrző funkciója erősödött az elmúlt évek során. Az Európai Központi Bank szerepe erős, de hiányzik a demokratikus kontroll, bár ez is volt a deklarált cél a „független" jegybank megteremtésekor. Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Tanács kezdeményező szerepe pedig erősödött. A hatalmi, vezetési képesség szempontjából Wessels megállapította, hogy szinte egyedül Németország tűnik igazán erős hatalomnak, de azért semmiképpen sem lehet Európa hegemónjának tartani. Véleménye szerint a megosztott felelősség és a konszenzusos demokrácia modellje felé kellene elmozdulni. Vagyis valamilyen formában mindenkinek részt kell vennie a folyamatok alakításában. A legitimitás erősítése nagyon fontos feladat. Elméletileg az eredeti vitához lehet visszatérni: a föderációt minél hamarabb (Altiero Spinelli) vagy csak fokozatosan (Robert Schuman, Jean Monnet) kellene megvalósítani. Amelia Hadfield, a Canterbury Christ Church Egyetem Jean Monnet-professzora szerint differenciált Európára van szükség: éppen ezért az igazi kérdés az, hogy hogyan lehet intézményesíteni a flexibilis integrációt.13 Hadfield rámutatott arra, hogy nagy a megosztottság az EU-n belül: észak-dél, kelet-nyugat, illetve a „jók" és azok, akik a 2013. tél 125
