Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - EU 2013 - Kengyel Ákos: Előmozdítja-e a gazdasági integráció szabályozási kereteinek erősítése a politikai integrációt?
Kengyel Ákos Liargovas emlékeztetett arra, hogy számos tekintélyes közgazdász már a monetáris unió kialakítását megelőzően is komoly problémákra hívta fel a figyelmet. A megfogalmazott kritikák alapja az volt, hogy az eurózóna nem tekinthető optimális valuta- övezetnek, ezért a tagországait aszimmetrikus sokkok érintik, melyekre kellően már nem képesek reagálni a közös monetáris politika keretében, ráadásul az alkalmazkodás egyik fő eszköze, a megfelelő szintű munkaerő-mobilitás nem jellemzi a térséget. Liargovas rámutatott arra, hogy az aszimmetrikus sokkoktól való félelem jogosnak bizonyult, ugyanakkor azok a várakozásoktól eltérőek voltak: a 2003-2007 közötti időszakban nem a recesszió, hanem a túlzott mértékű hitelezés vezetett súlyos problémákhoz a periféria országaiban, mivel az olcsó hitelek elszaladása az ingatlanárak emelkedését eredményezte. Írországnak vagy Spanyolországnak az eurózóna tagjaként már nem volt lehetősége arra, hogy emelje a kamatlábat vagy leértékeljen. A nemzetközi pénzügyi válság ebben a helyzetben érte az érintett országokat, s ennek következtében már valóban a recesszió elleni küzdelem vált a fő feladattá, amikor pedig szintén a leértékelés lehetett volna az alkalmazkodás egyik fontos eszköze. Liargovas szerint a válság során alkalmazott intézkedések fontos tanulsága, hogy éppen azok az országok szenvedték el a legnagyobb visszaesést, amelyek az IMF és az EU mentőcsomagjaihoz kapcsolódóan a legszigorúbb megszorító intézkedéseket hozták meg. A megszorítás ezzel párhuzamosan a GDP-hez viszonyított adósságrátát is emelte. Mindeközben a stabilitási és növekedési paktumból következő szankcionálás hitelességét vesztette. Liargovas felhívta a figyelmet arra is, hogy a válságkezelés során komoly társadalmi ellenállás alakult ki, ami a magas munkanélküliség következtében nem is csodálható. A fiatal korosztályban a munkanélküliség Spanyolországban elérte az 50%-ot, Görögországban pedig a 60%-os arányt. A Peloponnészoszi Egyetem professzora szerint a helyzet kezelése szempontjából a legfontosabb annak biztosítása, hogy az Európai Központi Bank valóban „utolsó menedékként" szolgáljon, a másik lényeges feladat a strukturális reformok (elsősorban a közszektor reformja és a versenyképesség javítását szolgáló intézkedések) ösztönzése. Az adóssághelyzet kezelésének stabilizálását követően az uniós segítségnyújtásnak a társadalmi és gazdasági változások támogatására kell koncentrálnia. Liargovas fő következtetése, hogy az eurózónának gyorsabban kellene a fiskális föderáció felé haladnia, ami értelemszerűen egy nagyobb közös költségvetés felé történő elmozdulást is jelentene. A fiskális föderáció hiányában ugyanis az EU tagországai csakis a nemzeti szintű, hagyományos anticiklikus gazdaságpolitika keretében fellépő automatikus sta- bilizátorokra tudnak támaszkodni. 124 Külügyi Szemle
