Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye nyugat-európai parlamenti küldöttséget hívta meg az országba annak érdekében, hogy ellensúlyozni próbálja a román vezetést ért nemzetközi kritikákat, és „szalonképessé tegye" az idealizált keretek között bemutatott „településrendezési és fejlesztési" programját.72 Azt, hogy ezek a megrendezett körutak és a „modellfalvak" bemutatása valóban célt értek, jól mutatja, hogy az Európai Parlament küldöttségének Romániából hazatérő néhány tagja is úgy nyilatkozott, hogy az országban „nem látta semmiféle bizonyítékát az emberi jogok megsértésének". Habsburg Ottó ugyanakkor - aki szintén e frakcióhoz tartozott - éles kritikával illette a delegáció résztvevőinek naivitását.73 A magyar multilaterális diplomáciai fellépés mérlege Az egyetemes és a regionális nemzetközi fórumokon kifejtett, a fentiekben bemutatott aktivitás azt mutatja, hogy a magyar diplomácia ugyan a korábbiakkal ellentétben 1988-89 folyamán valóban igyekezett felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét a romániai kisebbségek és az erdélyi menekültek helyzetére, az alkalmazott retorikára az óvatosság és a konkrétumok kerülése volt jellemző. Magyarország olyannyira igyekezett elkerülni a támadó hangnemet, hogy többnyire nem nevezte nevén sem Romániát, sem az országnak a kisebbségeket sértő konkrét intézkedéseit, és a Magyarországra érkező menekültekkel, valamint a megoldatlan családegyesítési ügyekkel kapcsolatban sem szolgáltatott semmiféle adatot vagy tényeket képviselői felszólalásai során. A New York-i ENSZ-nagykövet jelentése szerint a magyar diplomácia túlzott óvatossága és a folyamatos mentegetőzés több esetben visszájára fordult: a név és konkrétumok nélküli magyar célozgatásokat gyakran nem csak a címzettek vették magukra, ami csak újabb félreértéseket szült. A nagykövet szerint az ENSZ-tagállamok a román elképzeléseknél kevésbé voltak tisztában Budapest céljaival.74 A felszólalások nyelvezetében magyar részről éppúgy megtalálhatóak a szocialista retorika „kötelező" fordulatai - a nemzetiségek mint a „közeledés hidjai" vagy a „barátság építőkövei" -, mint a nyugati országok által „szívesen hallott" elemek, például az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásának fontossága. Magyarország az érvelésében elsősorban a bevett román sablonokat igyekezett cáfolni, azt hangsúlyozva, hogy az emberi jogok helyzete nem tekinthető egy ország belügyének. Viszont a nyugati fórumokon a magyar résztvevők igyekeztek kerülni a nemzeti elemek - a határon túli magyarság iránti felelősségvállalás - hangsúlyozását (miközben az a hazai kommunikációban megjelent), mert attól tartottak, hogy azzal alapot szolgáltatnának a Románia által gyakran hangoztatott nacionalista és revizionista magyar törekvések vádjához. A magyar diplomácia egy másik tudatos eszköze a „jó példával elöljárás" volt, vagyis hangsúlyozottan az emberi és a kisebbségi jogok hazai tiszteletben tartását tűzték ki célul szavakban, és ezt igyekeztek demonstrálni tettekben is: Magyarország az emberi jogok területén a fakultatív kötelezettségvállalásoknak is alávetette magát. így volt 2013. tél 113
