Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ)49 bécsi utótalálkozója 1975-ben mind Románia, mind Magyarország aláírta a helsinki záróokmányt, melyet a fegyverkezési versenyben egyre gyengébb pozícióba kerülő Szovjetunió elsősorban a saját befolyási térsége biztonságának garantálására, míg a nyugati országok a közép- és kelet-európai kommunista rezsimekre való nyomásgyakorlás fokozására kívántak felhasználni. Az elfogadott egyezmény VII. pontja az emberi jogoknak és a kisebbségek védelmének bizonyos elveit is rögzíti, így lehetőséget nyújtott arra, hogy a kommunista blokkban hangoztatott, „az államok belügyeibe való be nem avatkozás" elvét egy nemzetközi kötelezettségvállalás felülírja.50 A romániai helyzet súlyosbodásával párhuzamosan egyre nagyobb jelentőséggel bírt a nyugati országokkal közös fórum. Az EBEÉ 1986 szeptemberétől 1989 januárjáig húzódó bécsi utóértekezletén nem volt zökkenőmentes a mind a 35 részt vevő ország51 számára elfogadható, ám a korábbiakhoz képest mégis előrelépést jelentő záródokumentum kidolgozásának folyamata. A hosszas egyeztetések után aláírt okmányban szerepel egy, az emberi jogokra vonatkozóan megalkotott ellenőrző mechanizmus is, amely alapján a részes államoknak jogukban áll tájékoztatást kérni más kormányoktól az emberi jogok feltételezett megsértésének ügyeiről, s az érintett kormány köteles információt nyújtani azokról. Az erdélyi kisebbséget illetően lényeges, hogy a záródokumentum rögzíti, hogy a nemzeti kisebbségek tagjait nem érheti hátrányos megkülönböztetés. A nemzetiségek kultúrájának, nyelvének és vallásának megőrzéséhez a kormányoknak kell megteremteniük a szükséges feltételeket. Az elvándorlást és a menekültkérdést is érinti a záródokumentumnak a mozgásszabadságra vonatkozó része, mely előírja, hogy minden egyénnek joga szabadon mozogni az országon belül, elhagyni az adott országot és oda visszatérni. Korlátozások csak kivételes esetekben megengedettek.52 Magyar fellépés Bécsben Milyen szerepet játszott a magyar diplomácia ezeknek az eredményeknek az elérésében? A magyar küldöttség vezetője, Erdős André nagykövet a bécsi utóértekezleten több alkalommal is felhozta az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogvédelmének kérdését, többnyire azonban nem nevezve nevén a valódi problémákat. Az 1988. január 29-i ülésen a harmadik témára, az emberi dimenzió kérdéskörére kitérve azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét „nem lehet kizárólag az egyéni emberi jogok összefüggésében kezelni", hanem a nemzetiségek kollektív jogainak elismerése is szükséges.53 Mivel a bécsi utóértekezleten éppen e témakörben volt a legnehezebb konszenzusra jutniuk a tagországoknak, kifejezetten az emberi jogok területére fókuszáló informális tanácskozásokra is sor került. Ilyen volt 1988. február elején az olasz külügyminisztérium támogatásával Velencében tartott nemzetközi tanácskozás, melyre a helsinki 2013. tél 109
