Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
Kaszás Veronika záróokmányt aláíró 35 országból érkeztek résztvevők, Románia képviselői viszont csak megfigyelői státuszban jelentek meg. Magyar részről Erdős André nagykövet is részt vett az egyeztetésen, és felszólalásában kiemelte a kisebbségeknek azon jogát is, hogy a kultúrájuk őrzését biztosító szervezetekkel és az anyaországgal közvetlen kapcsolatokat ápolhassanak. Bár a határon túli magyarok nehézségeiről szólva a nagykövet az érintett országokat nem nevesítette, más országok azonban ezt megtették: többen felvetették problémás emberi jogi ügyként a romániai magyar kisebbség helyzetét is.54 Erdős André 1988. április 19-én, a bécsi utókonferencia plenáris ülésén ismét felszólalt, akkor azonban már erősebb hangú kritikát fogalmazott meg Bukarest kisebbségpolitikájával szemben. A nyugati hírügynökségek tudósítása szerint a „megfigyelőket" meglepte a magyar magatartás, mivel „igen ritkán fordul elő, hogy a szovjet tömbhöz tartozó országok a szövetségeseik egyikét a helsinki megállapodások utóértekezletének valamelyikén bírálják".55 Jól mutatja a helyzet ambivalenciáját, hogy valamennyi jelenlevő számára világos volt ugyan, hogy a magyar felszólalásban kire vonatkozik a kisebbségeket sújtó kirívó intézkedéseket bíráló kritika, Erdős André továbbra sem nevezte nevén Romániát. Pozitív példaként viszont megemlítette a szovjet blokk más államainak - így Csehszlovákiának, Jugoszláviának és a Szovjetuniónak - a magyar kisebbséget érintő politikáját.56 Román fenntartások - nyugati kritikák A bécsi utóértekezleten az emberi jogi kérdésekben történő előrelépést nehezítette a román magatartás. A Bukarest által beterjesztett javaslat nem ment messzebb a helsinki és a madridi záróokmányban már 1975-ben, illetve 1983-ban lefektetett általános elveknél.57 Bár 1988 szeptemberére Románia hajlandónak mutatkozott a nemzeti kisebbséggel foglalkozó fejezet elfogadására, hangsúlyozta azonban, hogy „minden ország maga felelős azért, ami a területén történik", azaz már jó előre igyekezték kizárni a kisebbségpolitika ügyébe történő bármiféle külső ellenőrzés vagy beavatkozás lehetőségét.58 Az előrelépést fékező román magatartás a nyugati - osztrák, brit, svéd, norvég, amerikai, kanadai - delegációk kritikáját is kiváltotta, és több felszólaló is határozottan kiállt a romániai kisebbségek védelmében. E vélemények hátterében nem egy esetben kimutatható a nyugati magyar emigráció aktivitása is.59 A bécsi utótalálkozó 1988. szeptember 23-i ülésén figyelemreméltó lépés történt az Európai Gazdasági Közösség részéről: a tizenkét tagállam együttes álláspontját képviselve szólalt fel Evangelosz Frangulisz nagykövet, a görög küldöttség vezetője. Ezen országok afölött érzett aggodalmának adott hangot, hogy a román falurendezési terv „sérti a kulturális örökség megőrzésének ügyét és az emberi jogok tiszteletben tartását".60 Bár a román kormány végül 1989 januárjában elfogadta a bécsi utótalálkozó záró- dokumentumának szövegét, ám ahhoz nyilvános kormánynyilatkozatban rögzítette 110 Külügyi Szemle
