Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet Iránban előállított alacsonyan dúsított uránt Törökországba szállítanák megőrzés céljából, cserébe pedig Irán a teheráni kutatóreaktor számára nukleáris fűtőanyagot kapna, ami szükségtelenné tenné az urándúsítás folyamatát. Az Egyesült Államok és az Európai Unió nem támogatta a török-brazil kezdeményezést, és újabb gazdasági szankciókat szavazott meg Iránnal szemben, amelyeket Törökország határozottan elutasított.42 Törökország Iránnal és az „ellenállás frontjával" szemben tanúsított magatartását erőteljesen befolyásolják gazdasági és politikai kérdések. Politikai síkon Ankara abban reménykedik, hogy a Hamásszal és a Hezbollahhal folytatott kapcsolatok, valamint az Iránnal való diplomáciai együttműködés mérsékli azok radikális álláspontját, ezáltal a Közel-Kelet stabilabbá válhat. Gazdasági téren a régió Törökország vezérelte gazdasági integrációja jelentős lehetőségeket rejt az ország számára. Irán és Törökország 1996 és 2012 között tizennégy jelentős megállapodást kötött - többek között a telekommunikáció, az építőipar, a közlekedés, az egészségügy, a bankszektor, az autógyártás és különösen az energiaszektor területén. 2011-ben Irán szolgáltatta a török olajimport 30 százalékát, míg a földgáz terén Oroszország és Irak után Irán az ország harmadik legnagyobb szállítója. Emellett a török vállalatok jelentős szerepet játszanak az iráni gázmezők kutatásában is. Az Iránnal szemben hozott multilaterális gazdasági szankcióknak nagy szerepük van abban, hogy az iráni vállalatok és befektetők többsége Törökország felé fordult. Egy tanulmány szerint 2010-ben 1470 iráni vállalat működött Törökország területén, ugyanis az ország nem hajlandó az Egyesült Államok és az Európai Unió által Irán ellen bevezetett szankciókat alkalmazni.43 Miután a szankciók 2011 decemberétől az iráni pénzügyi tranzakciókra is kiterjedtek, Törökország szerepe még inkább felértékelődött, ugyanis a Perzsa-öböl menti monarchiák az Egyesült Államok fokozott nyomására hátat fordítottak az iráni vállalatoknak. Törökország számára az Iránnal ápolt gazdasági kapcsolatok különösen az energiaszektorban létfontosságúak, hiszen ezen a területen Ankara rászorul az együttműködésre. Törökország az Iránnal kapcsolatos szankciók be nem tartása miatt Washington nyomása alá került. Az Egyesült Államok azonban a diplomáciai nyomásgyakorláson túlmenően nem szankcionálta az Iránnal együttműködő török vállalatokat. Az arab világban lezajlott politikai változások összességében negatívan érintették a török-iráni kapcsolatokat. Egyrészt meg kell említeni, hogy míg Ankara a török modellt, addig Teherán az iráni modellt propagálta az arab világ számára, ami főként retorikai szinten eredményezett feszültségeket. Másrészt azonban Irán és Törökország reálpolitikai érdekeit is súlyosan érintette a szíriai polgárháború, amelyben Ankara egyértelműen az Aszad-rezsimmel szemben foglalt állást, míg Irán kitart mellette. Teherán számára a rezsim megingása, esetleges bukása a jelentős térségbeli pozícióvesztés lehetőségét veti fel, ami ellen minden síkon megpróbál fellépni. 72 Külügyi Szemle
