Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten Ugyanakkor Irán is megkísérelte a maga javára kihasználni az „arab tavasz" eseményeit, különösen hogy nemzetközi elszigeteltségét enyhítse. Az iráni-egyiptomi kapcsolatokban bekövetkezett enyhülés azonban kifejezetten ellentétes Törökország érdekeivel, még akkor is, ha Irán és Egyiptom között komoly feszültségforrások is maradtak. Válaszul Ankara a török-egyiptomi kapcsolatok elmélyítésével próbálta a közeledést ellensúlyozni, sőt mára a török-egyiptomi stratégiai tengely gondolata is felmerült. Törökország és Irán között azonban elhúzódó, már az „arab tavaszt" megelőzően kialakult nézeteltérés és érdekütközés tapasztalható az iraki belpolitikai folyamatokkal kapcsolatban. Irán pártfogoltja a Núri al-Máliki vezette Da'va Párt, míg Törökország inkább az Ijád al-Allávi-féle politikai vonalat támogatta. Törökország és a Máliki-kormány között az elmúlt néhány hónapban komoly feszültségek alakultak ki (pl. török vállalat kiutasítása, a török minisztert szállító repülőgép leszállásának megakadályozása, stb.), amit Ankara az iraki regionális kurd kormányzattal való együttműködéssel ellensúlyozott.44 Mindez azonban mégsem jelenti azt, hogy a török külpolitika Irán vonatkozásában feladta volna a „zéró probléma a szomszédokkal" külpolitika alkalmazását, hiszen Törökország továbbra is érdekelt Irán gazdasági integrálásában, illetve az energiaszektor területén folyó gazdasági együttműködésben. Török modell? Az „arab tavasz" kezdetére Törökország az első világháború óta nem látott népszerűségre tett szert a Közel-Kelet térségében, miközben a 2010 végétől ott végigsöprő tiltakozások első hulláma azt a képzetet keltette az Egyesült Államokban és európai szövetségeseiben, hogy a térség régóta várt demokratikus átalakulása megkezdődött. Bár a kezdeti eufórikus hangulat az események kiszélesedésével eltűnt, a változások leírására hamar megjelentek a különböző modellek, amelyek ugyan az átalakulás kimenetelét kívánták prognosztizálni, mégis - gyakran - inkább a vágyálmokat („wishful thinking") testesítették meg. Miközben az iráni modellt propagáló iráni vezetők „iszlám ébredésként" értékelték, és ekként is hivatkoztak az „arab tavasz" eseményeire, az arab világ szemében a markánsan síita iráni modell (a Khomeini ajatollah nevéhez kötődő, a vallástudós irányítására épülő iszlám forradalom) semmiféle vonzerővel nem rendelkezett. Az események kezdeti szakaszában sem az iszlám retorika hagyományos kifejezései, sem az iszlamista szervezetek nem jelentek meg, így az „iszlám ébredésnek" ekkor semmi relevanciája nem volt. Paradox módon az a tény, hogy ezt a modellt a nyugati országok sem nézték jó szemmel, sőt fenyegetésként ítélték meg, szintén nem játszott szerepet. Az iráni modell ugyanakkor még kívánatosabbá tette a valójában soha nem definiált török modellt. Bár a török vezetők és elemzők többször figyelmeztettek arra, hogy hiba 2013. tavasz 73
