Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye A tanulmány azokat a jelentősebb nemzetközi fórumokat vizsgálja a történeti forrásokra támaszkodva, amelyeken Románia kisebbségi és emberi jogi politikája, valamint az erdélyi menekültek ügye az 1980-as évek végén napirendre kerülhetett, sok esetben nem kifejezetten magyar kezdeményezésre - bár időnként a magyar diplomáciai érdekérvényesítés eredményeként és magyar felvetés esetén többnyire nem explicit megfogalmazásban. Az elemzés célja az érintett nemzetközi szereplők eltérő szemléletének, diplomáciai eszköztárának és azok eredményességének bemutatása és értékelése. Érdekérvényesítés a multilaterális fórumokon Mind az univerzális, mind az európai regionális nemzetközi szervezeteken belül több fórumon, szakosított intézményen, illetve funkcionális bizottságon belül felmerült a romániai kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye. Az alábbiakban ENSZ-keretekben a Közgyűlés ülésein, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságában, valamint az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetében (UNESCO), regionális szinten pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) bécsi utóértekezletén, az Európai Tanácsban, továbbá az Európai Parlamentben elhangzott vagy ezen intézményekhez benyújtott vonatkozó felszólalásokat, vitákat, illetve javaslatokat és határozatokat, valamint a román diplomácia válaszreakcióit tekinti át a tanulmány. ENSZ-fórumok4 Az ENSZ Közgyűlése 1988. október 4-én, az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakának általános vitájában szólalt fel Várkonyi Péter külügyminiszter, a nemzeti kisebbségi jogok védelméért is kiállva. Mindenekelőtt annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a helsinki záróokmány bécsi utótalálkozóján minél tartalmasabb záródokumentum szülessen. Ennek kapcsán a gazdasági együttműködés kérdései mellett az emberi jogi területet emelte ki, ahol lényeges előrelépést látott szükségesnek.5 Várkonyi cáfolta azt a korábbi tételt, mely az emberi jogok kérdését az államok belügyének tekintette - anélkül, hogy megnevezte volna azt az országot, amely továbbra is e tétel érvényességére hivatkozott. A külügyminiszter a beszédében utalt ugyan a nemzeti kisebbségeket érő jogsértésekre, ám sem az azokat elkövető országot, sem a konkrét kormányzati intézkedéseket nem nevesítette. Várkonyi felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyar Népköztársaság 1988. szeptember 7-én, a szocialista országok közül elsőként, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának nemcsak a Politikai és polgári jogok egyezségokmánya 41. cikkében meghatározott illetékességét fogadta el, hanem egyúttal az Egyezségokmány fakultatív 2013. tél 99
