Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben Kaszás Veronika hidegháború utolsó éveiben, az 1980-as évek végére, a Moszkva számára prioritást jelentő egység kifelé történő demonstrálása a keleti blokkban mindinkább csorbát szenvedett. E folyamatot igen jól illusztrálja a magyar külügyi stratégiában 1988-ban bekövetkezett fordulat: az addig hosszú évtizedeken keresztül szigorúan bilaterális keretekben kezelni próbált, a hazai és a nemzetközi közvélemény elől elhallgatni igyekezett magyar-román konfliktusnak a nemzetközi nyilvánossággal történő megosztásáról hozott döntést az MSZMP Politikai Bizottsága.1 Az aktívabb fellépést több tényező is indokolta. Nem lehetett többé tudomást nem venni arról a tényről, hogy a Ceausescu-rezsim nemzetiségpolitikája - egyebek mellett az 1988 áprilisában meghirdetett, a romániai falvak számát tizenháromezerről öthatezerre csökkenteni kívánó településrendezési terv - következtében a Romániából Magyarországra érkező menekültek száma a hivatalos adatok szerint megközelítette a 13.000 főt, míg a be nem jelentettekkel együtt a számukat mintegy húszezerre becsülték.2 A menekültek ügyét ráadásul gyorsan felkarolták az egyházak és az alternatív szervezetek, és az államnak érdekében állt, hogy maga is bizonyítsa a határon túli magyarok és az erdélyi menekültek iránti elkötelezettségét.3 Emellett Magyarországnak komoly gazdasági érdekei fűződtek ahhoz, hogy kiváltsa a Nyugat szimpátiáját, illetve hogy a menekültek megsegítésére nyugati támogatást is szerezzen. Ehhez megfelelő eszköznek bizonyult az emberi jogok melletti elkötelezettség demonstrálása és a Nyugat figyelmének felhívása a Romániában elkövetett súlyos jogsértésekre. A magyar diplomácia fellépésének módját ugyanakkor alapvetően befolyásolta az a tény, hogy Budapest a szocialista blokk tagjaként nem kívánta megbontani a tábor egységét, így a legsúlyosabb kétoldalú problémákkal szembesülve sem iktatta ki retorikájából a baráti szocialista országok által elvárt szólamokat, és gyakran csak körülírásokkal utalt a lényegi sérelmekre. 98 Külügyi Szemle
