Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből szocialista országok gazdasági megsegítésében, ez nem lehet egyedül Németország feladata. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy ezt a segítségnyújtást az EK koordinációja alatt, azon belüli együttműködés keretében kívánják megvalósítani.70 1990 őszétől a magyar forrásokban a francia-német viszonyra vonatkozó elemzések, információk a két ország kapcsolataiban tapasztalható feszültségekre és a harmónia hiányára hívták fel a leggyakrabban a figyelmet. Értelemszerűen Budapestet különösen is foglalkoztatták a Mitterrand-Kohl páros közép-kelet-európai politikájának összhangjával kapcsolatos kérdések. Magyarország szerette volna rövid távon elérni, hogy tagja lehessen az euroatlanti integrációnak. Nem véletlen tehát, hogy az 1990-es évek elején a magyar dokumentumokban a leggyakrabban a francia-német páros között az EGK keleti bővítésével kapcsolatban felmerült nézeteltérések láttak napvilágot. Több diplomáciai irat is azt hangsúlyozta, hogy Párizs hátráltatta a volt szocialista országok bekapcsolódását az európai integrációba, attól tartva, hogy az amúgy is jelentős német befolyás tovább fog erősödni, és a francia kontrollra már egyáltalán nem lesz lehetőség. Németország pedig, Franciaországgal szemben, a reformok felgyorsítására, az érintett országok jelentősebb megsegítésére helyezte a hangsúlyt, nem kizárva a gyorsabb EGK-csatlakozás lehetőségét sem.71 A magyar diplomáciai jelentésekben leginkább a párizsi kormányt hibáztatták amiatt, hogy a német-francia páros nem teljesen tökéletes.72 A dokumentumok rámutatnak, hogy Franciaország, minden látványos gesztus ellenére, nehezen találja a helyét a radikálisan megváltozott Európában, és hiába próbálja megőrizni a status cjuót. Amint az egyik jelentés szerzője írja, „Franciaország nem Európa vezető hatalma többé, féltékenyen szemléli a »körülmények kényszere alatt« önálló lépéseket is tevő német külpolitikát".73 A korszakban keletkezett magyar diplomáciai dokumentumokból mindazonáltal továbbra is árnyaltabb kép tárul elénk a francia-német viszonyról. Legtöbbször a német állásponthoz közeli a magyarországi hivatalos vélemény is. Ezt a bonni magyar nagykövet 1991 nyarán készült beszámolójában található sorok jól tükrözik: A német politika az elmúlt időszakban változatlanul nagy figyelmet szentelt a német-francia együttműködésnek, amelyet továbbra is az EK-integrációk motorjának tekint. Az EK politikai uniója, ezen belül különösen a közös kül-, biztonság- és védelempolitika kidolgozásával foglalkozó EK kormányközi konferencia, német-francia kezdeményezések alapján kapott új impulzusokat. Ugyanakkor Bonn és Párizs között harmonizálási gondok jelentkeztek, éppen az Európai Parlament jogosítványai és általában a nemzeti parlamentek kompetenciáinak az Európai Parlament javára való csökkentése, valamint a biztonság- és védelempolitikai szuverenitások korlátozása kérdésében. Összességében, az elmúlt időszakban [a] Bonn és Párizs közötti 2013. tél 91
