Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
Fejérdy Gergely A Kohl kancellár 10 pontos programját is elemző dokumentum záró soraiban szintén kihangsúlyozza a magyar diplomata: „Az európai folyamatokban változatlanul kulcsszerep hárul a jövőben is Franciaországra, valamint az NSZK-ra. Az európai egységfolyamat közös fejlesztése nem lehet sikeres egy széles francia-német párbeszéd, kontaktus nélkül."65 Amint az idézett diplomáciai irat is jól illusztrálja, a formálódó magyar politikai elitben lépésről lépésre konszenzus alakult ki ebben az időszakban arra vonatkozóan, hogy Magyarország legfontosabb célkitűzése biztonsága és gazdasági fellendülése szempontjából, hogy az euroatlanti integrációhoz minél hamarabb csatlakozhasson.66 Az első szabad választásokon felhatalmazást szerzett, és Antall József miniszterelnök vezetésével 1990 májusában megalakult új kormány ezt a külpolitikai törekvést maximálisan osztotta. A Magyar Távirati Iroda (MTI) által a témában megjelentetett rövid elemzés is ezt támasztja alá, hangsúlyozva, hogy e cél elérése érdekében Budapest az NSZK-ra és Franciaországra szándékozik támaszkodni. Az „Az Antall-kormány külpolitikája" című írás a miniszterelnökre utalva kiemelte többek között, hogy „az NSZK és Ausztria természetes szövetségesünk, a velük kiépített kapcsolatok különösen is fontosak. Hangsúlyozta azonban, hogy nagyon elégedett a francia-magyar együttműködéssel is - június végén Párizsba is ellátogat -, hiszen Franciaország - a történelem során talán először - mellettünk foglalt állást az erdélyi magyarok körüli vitában67 Romániával szemben."68 Antall József első hivatalos nyugat-európai útja, amely az NSZK-ba és Franciaországba vezetett, valóban jól érzékeltette Bonn és Párizs súlyát a magyar külpolitikai célkitűzések megvalósítása szempontjából.69 Budapesten abban reménykedtek, hogy a francia-német együttműködés hatékonysága növekedni fog, és ezen keresztül az euroatlanti csatlakozás könnyebben válhat valósággá Magyarország számára. Nem véletlen, hogy az Antall-kormány felállását követően is állandó figyelem kísérte a német-francia viszony alakulását. így többek között az 1990. szeptember 17-18-án Münchenben tartott Kohl-Mitterrand-csúcstalálkozó kapcsán is készítettek helyzetelemzést, elsősorban német forrásokra támaszkodva. A bonni magyar követség távirata kifejtette: a francia vezetés politikájában fordulat állt be, felhagytak az egyesüléssel kapcsolatos aggályok hangoztatásával, azt befejezett ténynek tekintik, és készek a kétoldalú kapcsolatokat ennek megfelelően új alapokra helyezni. Ugyanakkor külön súlyt helyeznek arra, hogy Németország [kapcsolódása] a Nyugathoz szorosabbá váljon, és az európai egyesülési folyamat ne veszítsen [a] lendületéből. [...] a mostani találkozó megmutatta, hogy a német egyesítést követően Franciaországgal egy új típusú kapcsolat jön létre, ahol a közös fő cél az EK fejlődésének előmozdítása. Ebben a két ország a motorszerepet kívánja magára vállalni. A tárgyalásokon röviden érintették a közép-kelet-európai országokhoz fűződő kapcsolatokat. Egyetértettek abban, hogy különösen Franciaországnak nagyobb részt kell vállalnia a volt 90 Külügyi Szemle
